Még mindig az ünnep

Sok minden apróság került idén angyalszárnyakon a fa alá. (És persze mindig vannak olyanok, amelyek nem, vagy csak az ünnep után készülnek el...) A halacskás tóba még nyáron szerettem bele a TarkaBarkaNyár ötletei között.

A halacsák Annás leírása alapján készültek, a tavacskát magam készítettem hullámosra. A horgászbot pedig egy korábbi fajáték tartozéka, amit a gyerekek maguk kerestek elő, hogy kifoghassák a halacskákat.
A tóban élő halacskák száma rendre változik, van, aki a fényképről is hiányzik. Úgy látszik, az eredeti ötlet nyomán el kellett volna készítenem a szákot is:)

Az ünnepek közt készült el,

épp lekéste az angyalok csomagjait ez a mellényke. Nagy öröm volt, mert nagyon vágyott rá a kislány. Sokáig keresgettem mintát, vagy leírást a neten, de ezúttal nem jártam sikerrel. Egyszerű, sima darabot szerettem volna, a szemszám, illetve a kar- és nyakkivágás volt a nagy kérdés, amelyben végül Ildikótól kaptam segítséget.

A méretével, fazonjával teljesen elégedett vagyok, az elejére a minta hirtelen ötletből jött, még nem békéltem meg vele. Valószínűleg kerül rá valami csoda-virág vagy pillangó.

A fonal az egyik kedvencem Barkáéktól: Tavaszi szél
4-es körkötőtűvel kötve

Másfél éve szereztem...

tavaly télen kötögettem.
Fejtegettem, kötögettem, tél végére félre tettem.
Idén aztán nekiláttam, ősz derekán megcsináltam.
Egész télen viselhettem, most le is fényképeztem,
s nektek ide feltettem.

Egy szó, mint száz, jó rég óta készült a sapkám. Fontos volt, hogy befejezzem, mert nem volt másik. Mióta ezt a fonalat beszereztem, azt mondtam, ebből, vagy semmi másból.

A leírást a ravelryn találtam, s nagyon csábító volt, mert One Day Beret néven fut - gondoltam gyors projekt és nagy öröm lesz. Ehhez képest én inkább One Year Beret-nek keresztelhetném, igaz, ez az én hibám.

A minta nagyon szellemes és elronthatatlan, mert a kötés középről kezdődik, tetszőleges méretig bővíthető, azt követően az egyenes szakasz hossza határozza meg, mennyire lelógós a sapi, végül jön a fogyasztás, fejméretre igazítás és a passzé.  A gyerekek sapkái idén télen ugyanezzel a módszerrel készültek, s mindegyiknek elsőre tökéletes volt a mérete.

Ami miatt közel sem vagyok olyan elégedett, mint amennyire örülök neki az az, hogy túlságosan sokáig szaporítottam, ami nemcsak rengeteg (fölöslegesen) elhasznált fonalat jelentett, hanem azt is, hogy az egyenes szakaszt nem tudtam olyan hosszúra hagyni, ahogy eredetileg képzeltem. Ha megtettem volna, hordhatatlanul lógós lett volna.

Fejtettem ugyan vissza az első nekifutás szélességéből, de ma azt gondolom, mégsem eleget.
Apró fazonbeli hiányosságai ellenére nagyon szeretem és nagy elismeréseket is váltott ki mindenfelé.
A 10 dkg-os motringból egy pár ujjatlan kesztyűre futotta még, ami csodásan puha viselet.

A fonal: Manos del Uruguay, Libra árnyalat (1001 fonal; 70% gyapjú, 30% selyem)
Tű: 4-es zoknikötőtű és körkötőtű

Ígéretet tettem

magamnak az ősszel, hogy többé nem hagyhatja el saját készítésű ajándék úgy a házat, hogy nem készül róla fotó. Mivel sok éven át főleg ajándékba készültek a kisebb-nagyobb szépségek, ezek lenyomatot csak az én szép emlékeim közt hagytak, s amikor sok év után egyszer listát készítettem, magam is meglepődtem, milyen sokan vannak és milyen sokfélék.

E fogadalom miatt készült csupán e gyors fotó az aprócska kötött cicáról, amelyet egy 3 éves kislány szülinapjára vittünk még decemberben. A gépünk - ahogy mostanában olyan sokszor - rakoncátlan volt, így jó kép egyáltalán nem készült. Ezt a két valamennyire vállalhatót azért sikerült megmentenem s a rend kedvéért ide is felkerültek.

Még ki sem hűltek a kötőtűk,

olyan friss ez a pár zokni, amely mától Hanna lábát melegíti. Váratlanul lett szükség rá, amikor a korábbinak a sarka megadta magát az intenzív használatnak.

Kifejezetten zoknifonalat szerettem volna, hogy kicsit tartósabb legyen, igaz az előzőnek is ez volt a második tele. A fonal Adriafil, 4-es zoknikötőtűvel kötve. Még sosem dolgoztam vele,kíváncsian várom, hogy válik be a mindennapokban.

Dolgozni nagyon kellemes volt vele és tetszenek a finom színei.

Apja fia...

avagy még egy darab a családi sapkák sorában. A látszat csal, nem ismételtem magam: míg a két bejegyzéssel korábbi felnőtt sapka a szélén kezdődik, Ádám sapkáját középen kezdtem, szemmérték alapján készítettem és kicsit játszottam a világos csíkok szélességével.

Ezek a kisebb-nagyobb különbségek szerencsére egyáltalá nem befolyásolták kis gazdája örömét, aki büszkén nyugtázta: "olyan mint apáé!"

A fotózással továbbra is gondban vagyok, úgy érzem, Ádám sapkájával sem sikerült megbírkóznom, nehezen sikerült jó képet készítenem a folyton izgő-mozgó gyermekről. Ezek a képek hetek óta várták már, hogy felkerüljenek, de eddig dédelgettem magamban a gondolatot, hátha nekiállok újabb képek készítésének. Egész sor holmi várja, hogy dokumentáljam őket így az ünnepek után...

Régesrég

 ...még ősz derekán készült a nagyimintás bambusz sál Annás leírása alapján. A fonal a leírásban megadott Barka Mandarin, eltérés csak a színárnyalatban van.

A bambusz szokatlan csúszóssága első pillanatra szokatlan volt, de a fonal olyan pihe-puha a minta pedig olyan haladós, hogy alig két délután alatt készült el belőle a meglehetősen hosszú sálam majdnem négy gombolyag fonalból.

Sok fejtörést okozott a fotózás, mert ritka pillanatokon jutottam csak a géphez, s a fényviszonyok messze nem voltak kedvezőek. A fenti kép eredetileg szépnek tűnt, ahogy egymásra hajtogattam a mintát, de így utólag mégis úgy látom, nem adja ki igazán a sál lágy esését...

Ahogy az első sorból is kiderült, ez még jócskán ősz derekán készült és a karácsonyi ünnepekkel igen szorgos-dolgos hónapokat tudhatok magam mögött. A kérdés csupán az, mikor lesz együtt a fényképezőgép, a termék és az idő a dokumentálásra...