2012. április 14., szombat

Hold Szaturnusz

Játéknak indult, legfőképp ajándéknak. Egész csapatnyit terveztem belőlük, de mert mindig sokat tervezek, s az idő, az a szigorú Szaturnusz mindig határt szab, Szenteste csak ketten kerültek a karácsonyfa alá. Az utolsó percig hiányérzetem volt, hogy miért nem készült el a többi szereplő, de abban a pillanatban, amikor bebújtak a szúrós ágak alá, végigömlött rajtam a felismerés. Megismertem őket. A tüzes Oroszlán jegyben járó karcsú, ruganyos Holdat hosszú arany sörényével és az őt kísérő idős Szaturnuszt. Hanna horoszkópjában egymást kísérik az ég tetején.


Ugyan a szaturnikus öregasszony kezébe nem illő analógia a rózsaszín virág, de Hanna ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíthesse a fotózás alkalmából.


Az érzés karácsony óta kísér, azóta határozott tervekké formálódott, de róluk később, amikor eljön az ideje.

2012. április 1., vasárnap

Huhúúúhu

Évekkel ezelőtt kezdődött. Amikor Hanna kívánságára hozzánk költözött keresztszüleimtől egy kerámia bagoly. A szépségen lévő monogramból nem sikerült kiderítenem, ki készítette, de az bizonyos, hogy már az ötvenes években megvolt. Innentől kezdve egyenes út vezetett az otthonunkban a különböző baglyok sokasodásához. 
Ezúttal fonalból egy csapatnyi. Ádámnak. Csakúgy. 


Mert én is nagyon megszerettem őket. 

A minta a ravelry-ről van, Kate Davies pulcsija egyszerű és nagyszerű, kezdő pulcsikötők (mint én) számára igazi élmény, pedig eltérő fonal- és tűvastagsággal, átszámolással dolgoztam.

És az eredmény igazán nagyon szeretnivaló!

A nyaka az egyetlen, amit egyszer visszafejtettem: túlságosan szélesnek tűnt az arányos fogyasztás mellett, ezért nekiugrottam mégegyszer. Még így is kicsit széles, de az ujján a passzé is visszahajtós és a teste hosszában is van úgy + 3-4 cm. Nem nehéz kitalálni, miért is - szeretném, ha sokáig tudná hordani....

Fonal: Barka - Tavaszi szél, Lapis lazuli
Tű: bambusz körkötőtű 4,5 és 4,0 mm
Bagolyszemek: féldrágakövek/ásványok  Ariadne sok kincset rejtő kamrájából


2012. március 29., csütörtök

Hanna nap

volt tegnap, s ezúttal sikerült mindennel időben elkészülni, pedig igencsak az utolsó pillanatban láttam hozzá.
Az egész úúúgy volt, hogy múlt pénteken Ariadnenál jártam, s ha ő fonalat fest, akkor én nem tudok ellenállni.

Így aztán a nagylány névnapjára csipkesapkát és kicsi kendőt kapott.

Igazi kislánynak való színkombináció: barackvirág napsárgával. Finom átmenetek, lágy színek. A kendő egész biztosan elbírt volna bonyolultabb mintát is, de gyönyörködni akartam a fonalban, kevésbé áttört felületre vágytam.

A kendő mintájának kiválasztása majdnem több időt vett igénybe, mint maga a kötés: órákat töltöttem a ravelry-n, de nem akart összejönni: az egyik túl díszes, a másik túl nagy, a harmadik egyáltalán nem való kislánynak, a negyedik elkészítésére esély sincs 2-3 napon belül... nem sorolom tovább...


Végül ráakadtam erre az egyszerű, mutatós és haladós ingyenes mintára és nagy lendülettel vasárnap este nekiláttam életem első háromszögkendőjének. És igen, néha kell a tudatlanok bátorsága, amivel belevágunk dolgokba. Olyan misztikusnak tűnt mindig a háromszögkendő kezdése számomra, de most azt mondom, azért, mert korábban még nem csináltam.


Hétfő éjszaka azonban a kiskendő már készen is volt, s törhettem a fejem, milyen sapka készüljön hozzá, ha már ilyen jól állok az idővel: még egy egész kedd este a rendelkezésemre áll:)
Eszembe jutottak Ariadne korábbi csipkesapkái, ismét a szomszédban jártam hát, s kértem mintaötleteket, mert nem akartam az egész értékes napot az interneten tölteni. Tervezgetésre, kísérletezésre pedig végképp nem volt idő. Ahhoz túl későn láttam hozzá a készülődéshez.

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül: sem a kendőt, sem a csipkesapkát nem kellett bontani, szinte maguktól kötődtek-horgolódtak hihetetlen gyorsasággal, pedig egyiket sem készítettem még soha.


Sietős volt a dolgom a szerdai köszöntés miatt, így sem a motringról, sem a gombolyagról nincs fotóm. A fotózással félig-meddig egyébként is hadilábon állok, sok minden ezért nem kerül fel ezekre az oldalakra....

2012. március 21., szerda

Szomorú

körülmények folytán kerül fel a blogra ez az öt évvel ezelőtti hímzésem. Keresztmamámnak készült annak idején születésnapjára, s most, hogy 2,5 évvel keresztmamám után keresztapám is elment, a kép visszakerült hozzám.

A kép a Keresztszemes Magazin egy nyári számában volt elérhető és Vadludak röpte címen ismert.
Emlékszem, amikor készítettem, milyen jó munka volt és nagyon szerettem, amikor elkészült.

Mostantól az étkezőnket díszíti.

2012. február 22., szerda

Megfogadtam

könnyelműn és optimistán még decemberben, hogy nem veszek több fonalat, amíg be nem fejezem, amiket elkezdtem és el nem használom azokat az anyagokat, amiket konkrét tervhez vásároltam. (Úgy nagyjából egy évig biztosan lenne mit csinálnom...)

Még csak február van, de a fogadalmat kétszer is megszegtem. Először akkor, amikor Barka Gabi elkezdte kiárusítani a Tavaszi szél készletet, mondván, ilyen nem lesz többé. Az nem lehet, gondoltam, mert a Tavaszi szél az egyik kedvencem, raktároztam hát néhány holmira valót.
Másodszor akkor, amikor január végén megláttam Ariadnenál ezt:



Egész pontosan akkor még motringban volt, de hirtelen örömömben a motringot le sem fotóztam, csak a gombolyagot úgy a kendő felénél. 
Ariadne megmutatta, miket festett a héten, én meg le sem tettem többet. Akkor azt ígértem neki, egy hét múlva mutatom a kendőt,amit korábban kinéztem magamnak a ravelryn, de kicsivel több idő kellett hozzá, mert a gyerkőcök felé is volt elmaradásom.

Még aznap, hogy hazaértem és felgombolyítottam, nekiálltam megkötni ezt:



Tulajdonképpen nem is tudom, milyen fonal, csak azt, Ariadne festette és gyönyörűek a színei. 
A minta ingyenesen elérhető a ravelryn itt.

És az eredetileg 5 dkg-os gombolyagnak még majd a fele megvan - ebből még a kicsi lánynak is lesz valami.

2012. február 21., kedd

Nem gondoltam volna,

hogy egy kisgyermek téli ruhatárának legkritikusabb pontja épp a kesztyű. Mi a 3 éves Ádámmal ezen a nagyon hideg télen ide jutottunk. Az ötujjas enyhébb időben külön tortúra, nem akarja illeszteni az ujjacskáit a lyukakba. A szánkózós egyujjas-bundás meg lepotyog az apró mancsocskákról. Semmi másra nem vágytunk, mint könnyen felvehető legyen, puha, meleg és illeszkedjen a kezecskékre. Nosza, végül felcsaptam a netet a megfelelő oldalon: Jucuu régóta csodált egyujjasánál. Hipp-hopp megoldódott a többhetes gond, Ádám legszívesebben még aludni is kesztyűben menne.


Mivel nem bíztam benne, hogy a sapkából-sálból maradt Barka Zauberwiese és Felhő maradéka elég lesz (bőven elég lett volna...) használtam hozzá minden színben és anyagában hozzáillő maradékot (Diplomata, más Felhő árnyalat)





2012. február 12., vasárnap

A nagy hidegre való tekintettel

sálak is készültek a sapkák mellé. Ádámét még az Angyalok hozták, s igen nagy tetszést aratott. Olyannyira, hogy a családfő is megjegyezte, egy ilyet bizony ő is szívesen elfogadna.


Most már nem csak a sapkájuk, a sáljuk is apja-fiás.

A világsokék gyermeksál a Barkáéknál ősz végén kapható Zauberwiese sötétkék Felhővel (Berlin árnyalat) csíkozva, a felnőtt sál szintén Barkától Diplomata Platina árnyalat, ugyanazzal a Felhővel csíkozva. A fotók ugyanabban a fényviszonyban készültek, mégis a kékben sokkal sötétebbnek tűnik ugyanaz a fonal. Talán a bal felső képen, ahol épp összeérnek a csíkok a két sálon, látszik, hogy ugyanaz a fonal.

Mindkettőt körbehorgoltam, Ádámét a világoskék alapszínnel és rojtot raktam rá, a páromét (mivel a szürke már nem lett volna elég a körbehorgolásra, a sötétkékkel. A körbehorgolás a mindennapokban tulajdonképpen nem is látszik, talán csak a tartása lett szebb a sálaknak.

2012. február 1., szerda

Rakosgattam

a kis kézimunkadobozomban, ahol néhány kisebb-nagyobb több éve félbehagyott hímzés is árválkodott. Annak ellenére, hogy rég nem nyitottam ki, friss levendulaillat csapott meg. Ezzel a kis zsákocskával gondoskodtam a félbehagyott munkákról, amíg újra rájuk került a sor.



Ha már ilyen jól végezte a dolgát, gondoltam megérdemli helyét a blogon.

2012. január 30., hétfő

Még mindig az ünnep

Sok minden apróság került idén angyalszárnyakon a fa alá. (És persze mindig vannak olyanok, amelyek nem, vagy csak az ünnep után készülnek el...) A halacskás tóba még nyáron szerettem bele a TarkaBarkaNyár ötletei között.



A halacsák Annás leírása alapján készültek, a tavacskát magam készítettem hullámosra. A horgászbot pedig egy korábbi fajáték tartozéka, amit a gyerekek maguk kerestek elő, hogy kifoghassák a halacskákat.
A tóban élő halacskák száma rendre változik, van, aki a fényképről is hiányzik. Úgy látszik, az eredeti ötlet nyomán el kellett volna készítenem a szákot is:)

2012. január 28., szombat

Az ünnepek közt készült el,

épp lekéste az angyalok csomagjait ez a mellényke. Nagy öröm volt, mert nagyon vágyott rá a kislány. Sokáig keresgettem mintát, vagy leírást a neten, de ezúttal nem jártam sikerrel. Egyszerű, sima darabot szerettem volna, a szemszám, illetve a kar- és nyakkivágás volt a nagy kérdés, amelyben végül Ildikótól kaptam segítséget.



A méretével, fazonjával teljesen elégedett vagyok, az elejére a minta hirtelen ötletből jött, még nem békéltem meg vele. Valószínűleg kerül rá valami csoda-virág vagy pillangó.



A fonal az egyik kedvencem Barkáéktól: Tavaszi szél
4-es körkötőtűvel kötve


2012. január 26., csütörtök

Másfél éve szereztem...

tavaly télen kötögettem.
Fejtegettem, kötögettem, tél végére félre tettem.
Idén aztán nekiláttam, ősz derekán megcsináltam.
Egész télen viselhettem, most le is fényképeztem,
s nektek ide feltettem.


Egy szó, mint száz, jó rég óta készült a sapkám. Fontos volt, hogy befejezzem, mert nem volt másik. Mióta ezt a fonalat beszereztem, azt mondtam, ebből, vagy semmi másból.

A leírást a ravelryn találtam, s nagyon csábító volt, mert One Day Beret néven fut - gondoltam gyors projekt és nagy öröm lesz. Ehhez képest én inkább One Year Beret-nek keresztelhetném, igaz, ez az én hibám.


A minta nagyon szellemes és elronthatatlan, mert a kötés középről kezdődik, tetszőleges méretig bővíthető, azt követően az egyenes szakasz hossza határozza meg, mennyire lelógós a sapi, végül jön a fogyasztás, fejméretre igazítás és a passzé.  A gyerekek sapkái idén télen ugyanezzel a módszerrel készültek, s mindegyiknek elsőre tökéletes volt a mérete.

Ami miatt közel sem vagyok olyan elégedett, mint amennyire örülök neki az az, hogy túlságosan sokáig szaporítottam, ami nemcsak rengeteg (fölöslegesen) elhasznált fonalat jelentett, hanem azt is, hogy az egyenes szakaszt nem tudtam olyan hosszúra hagyni, ahogy eredetileg képzeltem. Ha megtettem volna, hordhatatlanul lógós lett volna.



Fejtettem ugyan vissza az első nekifutás szélességéből, de ma azt gondolom, mégsem eleget.
Apró fazonbeli hiányosságai ellenére nagyon szeretem és nagy elismeréseket is váltott ki mindenfelé.
A 10 dkg-os motringból egy pár ujjatlan kesztyűre futotta még, ami csodásan puha viselet.


A fonal: Manos del Uruguay, Libra árnyalat (1001 fonal; 70% gyapjú, 30% selyem)
Tű: 4-es zoknikötőtű és körkötőtű


2012. január 24., kedd

Ígéretet tettem

magamnak az ősszel, hogy többé nem hagyhatja el saját készítésű ajándék úgy a házat, hogy nem készül róla fotó. Mivel sok éven át főleg ajándékba készültek a kisebb-nagyobb szépségek, ezek lenyomatot csak az én szép emlékeim közt hagytak, s amikor sok év után egyszer listát készítettem, magam is meglepődtem, milyen sokan vannak és milyen sokfélék.

E fogadalom miatt készült csupán e gyors fotó az aprócska kötött cicáról, amelyet egy 3 éves kislány szülinapjára vittünk még decemberben. A gépünk - ahogy mostanában olyan sokszor - rakoncátlan volt, így jó kép egyáltalán nem készült. Ezt a két valamennyire vállalhatót azért sikerült megmentenem s a rend kedvéért ide is felkerültek.


2012. január 21., szombat

Még ki sem hűltek a kötőtűk,

olyan friss ez a pár zokni, amely mától Hanna lábát melegíti. Váratlanul lett szükség rá, amikor a korábbinak a sarka megadta magát az intenzív használatnak.


Kifejezetten zoknifonalat szerettem volna, hogy kicsit tartósabb legyen, igaz az előzőnek is ez volt a második tele. A fonal Adriafil, 4-es zoknikötőtűvel kötve. Még sosem dolgoztam vele,kíváncsian várom, hogy válik be a mindennapokban.
Dolgozni nagyon kellemes volt vele és tetszenek a finom színei.

2012. január 15., vasárnap

Apja fia...

avagy még egy darab a családi sapkák sorában. A látszat csal, nem ismételtem magam: míg a két bejegyzéssel korábbi felnőtt sapka a szélén kezdődik, Ádám sapkáját középen kezdtem, szemmérték alapján készítettem és kicsit játszottam a világos csíkok szélességével.



Ezek a kisebb-nagyobb különbségek szerencsére egyáltalá nem befolyásolták kis gazdája örömét, aki büszkén nyugtázta: "olyan mint apáé!"

A fotózással továbbra is gondban vagyok, úgy érzem, Ádám sapkájával sem sikerült megbírkóznom, nehezen sikerült jó képet készítenem a folyton izgő-mozgó gyermekről. Ezek a képek hetek óta várták már, hogy felkerüljenek, de eddig dédelgettem magamban a gondolatot, hátha nekiállok újabb képek készítésének. Egész sor holmi várja, hogy dokumentáljam őket így az ünnepek után...

2012. január 7., szombat

Régesrég

 ...még ősz derekán készült a nagyimintás bambusz sál Annás leírása alapján. A fonal a leírásban megadott Barka Mandarin, eltérés csak a színárnyalatban van.

A bambusz szokatlan csúszóssága első pillanatra szokatlan volt, de a fonal olyan pihe-puha a minta pedig olyan haladós, hogy alig két délután alatt készült el belőle a meglehetősen hosszú sálam majdnem négy gombolyag fonalból.




Sok fejtörést okozott a fotózás, mert ritka pillanatokon jutottam csak a géphez, s a fényviszonyok messze nem voltak kedvezőek. A fenti kép eredetileg szépnek tűnt, ahogy egymásra hajtogattam a mintát, de így utólag mégis úgy látom, nem adja ki igazán a sál lágy esését...



Ahogy az első sorból is kiderült, ez még jócskán ősz derekán készült és a karácsonyi ünnepekkel igen szorgos-dolgos hónapokat tudhatok magam mögött. A kérdés csupán az, mikor lesz együtt a fényképezőgép, a termék és az idő a dokumentálásra...
Related Posts with Thumbnails