2010. december 24., péntek

Rendhagyó karácsony! - Boldog ünnepeket!

Örömteli és izgalmas az idei karácsony: idén a két nagyszülőpárból csak az egyiket látogatjuk, a szüleim ugyanis velünk töltik az ünnepet. Ez az első alkalom, hogy nálunk jövünk össze. Nagy öröm és szép ajándék!

Ady Endre soraival kívánok boldog karácsonyt mindannyiotoknak kedves olvasók és erre járók:

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2010. december 7., kedd

Téli szivárvány

Eljött ez az idő is. A Nagylány zsúrra jár, meghívást kap, készül. Csak nézem, milyen nagylány, hogy elszaladt ez az öt év.
A születésnapi zsúrra természetesen ajándék is jár, ez bizony az anya dolga. A megelőző napokban többször meggondoltam magam, aztán mégis egy korábbi ötletemnél maradtam: zsákocskát horgoltam az ünnepeltnek, amibe apró kincseket raktunk Hannával.
A zsák 7 egymással harmonizáló színből készült: a szivárvány színeiben pompázik. A leírás alapja Annás zsákja, de persze minden sokkal kisebb/kevesebb rajta.
A fotó sajnos nem elég világos - vaku nélkül készült a reggeli fényben - így nem ragyognak igazán a színek, de még mindig ez lett a legjobb kép.


2010. december 6., hétfő

Megjött a Mikulás!

Igen, nálunk is járt. Hanna és Ádám boldog zsákbontogatással kezdhette a mai napot.
A zsákok ugyan még tavaly készültek, viszont akkor még nem volt a blogom. Most őket is megmutatom. Reményeim szerint még sokáig használatban lesznek.
A mintát a Keresztszemes Magazin valamelyik évkönyvében találtam.


Bújócska!

Megkerült az orsón font gombolyag. Jól eltettem, napokig készültem a fotózásra, ami két kicsi gyerkőc mellett csak nem akart sikerülni.
Volt ma egy nyugodt órám, készítettem az elmúlt napok kapcsán szép fotókat. És tessék. A gombolyag megint elbújt!
Azt már nem mondom, hogy eltűnt, de hogy nem látom sehol, az szentigaz...
Ha egyszer összetalálkozom vele, azonnal megörökítem:)

2010. december 1., szerda

Fontam én is! De tényleg!

Az úgy volt hogy...
Volt egy fonókör Pilisszentlászlón. És mentem. Se rokkám, se orsóm, csak kíváncsiságom. Kézenfogva jött velem az ötéves Hanna talpig izgalomban. Anyuciiii, te is fonni fogsz? Igazán? Mikor? és Milyen lesz a fonalunk? És azt tényleg hazavisszük?
Záporoztak a kérdések.
Meg kell mondanom, rokkák reneszánsza ide vagy oda, azért nekem a kézi orsó volt az igazi révület. Néztem Anettet, ahogy a bemutatkozások alatt pörgette az orsóját, pókhálóvékony csipkefonal sodródott ki az ujjai közül, alig akartam hinni a szememnek, pedig hallottam már, milyen ügyes.
Megpróbáltam a rokkát is, szép is, jó is, egyszer biztosan szeretnék. Na de egy gyönyörű röppenő orsó, az volna az igazi...
És csodák csodája, délután közepére a gyakorlatlan ujjaim közül kisodródott egy gyerekmaroknyi fehér-sárga gombolyag.
Egyenetlen persze, meg helyenként túlsodrott, de hát az első méterek csak megvannak.
Hanna büszke volt, ragyogott a szeme, hozta haza a kincset. (Kerestük is hárman fél órán át, amikor nem találta, zokogott, s közben ott lapult a kicsiny zsebében.)
Napokig azzal aludt, szorongatta álmában, úgy örült neki.
Ez a bejegyzés azért is késett ilyen sokáig, mert nem akart megválni tőle a fotózás kedvéért sem.
A napokban kezembe akadt a kispárnája alól, eltettem a dolgaimhoz, hogy alkalom adtán készítsek egy képet róla. De lába kelt. Keresem bizonyítékát annak, hogy igenis én is fontam! Tényleg!
Related Posts with Thumbnails