2013. december 2., hétfő

Advent

az év legmeghittebb időszaka nálunk.



A kicsi zsákok Ádámnak készültek másféléves korában, de fotó mindeddig nem készült róla. Részben azért, mert a fotózás mindig a legnehezebb lépés, részben pedig azért, mert a fehér zsákok fehér ablakban, hátulról átsütő téli napfényben szoktak himbálózni. Próbáltam egyszer megörökíteni a hangulatát, de inkább lehangoló volt, ami a képen megjelent.

Tavaly egy falra szerelt hosszú, hántolt faágon lógtak sorban, idén egy nagy üvegbe állított "fácskára" kerültek.
Egyszerű, bárki által akár kézzel megvarrható fehér zsákocskák (még a méretük sem teljesen egyforma), egyszerű számokkal.
Mégis számos lehetőséget és meglepetést tartogat minden évben - remélem még sokáig fogják élvezni a gyerekek:)







2013. november 27., szerda

Azt a bizonyos

Vénusz stólát, amin annyian tanulták a csipkekötést Barkáéktól, végre megkötöttem.
Na nem most, amikor hideg van, tiszta dér az udvar, fagyottak a levelek és ideje van stólát, sálat kötni.
Tavasszal kezdtem, félretettem, jóidőre "ott felejtettem", majd nyáron a restanciákat felszámolva újra kézbe vettem.


A legforróbb júliusi napokon, amikor mindenki nyakig vízben hűsölt, a Balaton partján kötöttem a második felét, no meg útközben hazafelé.

Emlékezetes maradt az út, a gyerekek egy szál lengében, az autó légkondija rendetlenkedett, mindenkinek vizes ruha, frissítő a kezében.
Csendesen előhúztam a gombolyagomat a táskámból. A párom döbbent tekintetére és kérdésére makacs igenléssel feleltem. Igen, kötök. Igen, sálat. Igen, gyapjú és nagyon meleg:D

A fonal 100% gyapjú, ukrán eredetű, Ariadnétól kaptam néhány éve, kifejezettem ehhez a stólához.

2013. november 25., hétfő

Őszanyó még itt van az évszakasztalon

de kint az udvaron már esik a hó.
Hétvégén advent jön, gondoltam mielőtt aludni tér, még lefotózom és megmutatom nektek.


 Őszanyó őrizte a mogyorókat, színes leveleket, madártollakat és mindazokat az őszi kincseket, amiket a gyerekek a ház körül és az erdőben gyűjtöttek.

Bár kint már hideg van, az anyó szoknyáján zöldek még a levelek:


Kendője nagyimintával készült, s elöl egy apró jáspis fogja össze:



Nehéz téli álomra fektetnem őt, hiszen az ősz számomra mindig az év egyik legszebb időszaka és idén különösen szép, meleg és napsütéses volt.

A háttérben az írólapnál alig nagyobb akvarell őszi hangulatkép - míg kint sötétedik, belül őrizzük a nap melegét és a fényt.


A hideg reggelekért, fagyért és szürkeségért majd már csak az advent fénye és a ropogós hófehér csillogás kárpótol.

2013. november 12., kedd

Budapesttől Linzig

öt órányi az autóút. Ennél két órával hosszabb volt számunkra a kitérők és megállók miatt. Ezek szerint pont 7 óra alatt készült el Ádám új sapkája, amit szó szerint a szükség szült: titokzatos módon mindkét sapkája eltűnt a nyáron(?!). Még nem adtam fel a reményt, hogy egy titkos dobozból vagy szekrény mélyéről egyszer csak előkerülnek, de addig is kellett a szeptember közepi igencsak hűvös napokra valami, ami puha, meleg és persze zöld.



Kissé laza lett, de az évek során még biztosan belenő a most még csak 4,5 éves.
A fonalat Ariadne régi készleteiből vásároltam, annyit tudok csak hogy gyapjú. 5-ös zoknikötővel kötöttem ravelrys minta alapján.


2013. november 11., hétfő

Játékot vagy babaruhát készíteni

sokszorosan hálás feladat. Méretből adódóan gyors sikerélmény, a gyerek boldog, az anyuka meg büszke:)
Amikor ilyen gyors sikerre vágyom, mindig előhúzok valamit a ládámból a gyerekeknek. A ravelry-n mászkálva találtam ezt a finom darabot, amit gondolom leginkább magamnak szerettem volna, de nem volt nehéz fellelkesíteni a lánykát sem:D


 Barka Cinege rózsaszín és fehér szálát fogtam össze, hogy ne legyen túl vékonyka vagy nyúlós, de azért könnyed maradjon. A Cinege nagy kedvencem volt, amíg lehetett kapni, s akár pazarlás is lehetne a játékra való hasznosítása, mégis jó választás volt. A képek természetesen nem színhűek, még mindig telefonról ....


Tanulságos viszont, hogy - nyári projekt lévén - anyáéknál az udvaron blokkoltam, s hagytam kint 2 órát száradni. Mikor kimentem érte, döbbenten vettem tudomásul, hogy a gyönyörű fehér szál a színén megsárgult (gyakorlatilag megégett a napon), amit soha nem gondoltam volna, főleg nem 2 óra alatt. Ez utóbbit azért is teszem közzé, mert nem a fonal minőségét, hanem a sugárzás fokát okolom - nem lehet eléggé vigyázni a nyári hónapokban...

2013. november 7., csütörtök

Volt egyszer,

hol nem volt egy naaagy csomag lila DROPS Nepal. A szoknya, ami belőle készült, azóta is a ruhatáram egyik kedvenc darabja. Jó volt kötni, fantasztikusan kellemes viselni és jóval kevesebb fonal kellett hozzá, mint amit beszereztem.

Így aztán egyre nagyobb türelmetlenséggel nézegettem a megmaradt négy gombolyagot. Az összeset belekötni egy hatalmas sálba mégsem akartam, de nagyon vágytam valami kiegészítőre a szoknyához. A választék a ravelryn óriási, szinte zavarbaejtő, de viszonylag gyorsan elköteleztem magam Snorka Glücksburg sálja mellett.


Egyszerű, gyors minta, illik a szoknyához, no meg hozzám is.
A megmaradt 4 gombolyagból majdnem 3 került a sálba, így nyitva maradt a kérdés, mi lesz az utolsóval. Most azt gondolom, szerzek még egy gombócot és jöhet a kesztyű a kollekcióba:)

S ha már a nem-dokumentált kedvenceket emlegettem, a sállal viselt felső tavaly télen készült. Hosszú munka volt, mert Barka Cinegéből 3-as tűvel L-es méretű felsőt kötni időigényesnek bizonyult a két gyerkőc és munka mellett. A Camden felső hosszú ujja még azóta is várat magára. Sokáig azt gondoltam, hogy visszabontom ezt a felsőt, mert nem elég testre simuló a váll - és mell része, de végül nem volt szívem hozzá. Az eredeti minta vastagabb fonalra íródott, az átszámítás a felső nagy részénél sikerült, de a végén azt gondolom túlságosan siettem... Így kerülte el a fotózást és boldog blog-mutogatást, holott rendkívül jó darabnak bizonyult és sokat viselem.


2013. november 6., szerda

A mintákkal az a baj,

.... hogy nehéz rajtuk változtatni. És ez most természetesen nem a kézimunkákra értendő. Csak éppen megint elsóhajthatnám, hogy "hej, az a sok szép elkészült holmi, ami még nincs fotózva, s ami lett kép, az sem tetszik igazán és ha kimarad egy hónap, milyen nehéz újra dokumentálni mindent". Sóhajtozás és tipródás helyett feltöltöm a képet úgy, ahogy telefonról sikerült.


A füzért már tavaly szerettem volna...
A születésnapok hava nálunk szeptember 29-től október 22-ig tart, s újra felbukkan január végén.
Valahány dekoráció készült az évek során, mindet vitte az enyészet.
Maradandót, vidámat, szivárványosat szerettem volna, ami minden évben előkerülhet.
Mondom, füzért szerettem volna. És wondrlanding blogján, amit nagyon szeretek, megtaláltam.
Összeszedtem a maradék Cataniakat, ahol hiányos volt a színsor, mentem Ariadnéhoz válogatni a dekás gombolyagjaiból, amit a kisiskolások úgy szeretnek.



44 db háromszög készült. Nem én számoltam meg, hanem az apukám, aki látogatóba jött hozzánk a nagylány 8. szülinapjára.
A szivárvány-sorok nem egyformák, különböző színű és számú árnyalatból állítottam össze őket, ahogy az egy igazi fonalfaló projekttől elvárható.

Egy hónapig függött a konyha-nappaliban, s nem járt nálunk úgy várt vagy váratlan vendég, hogy meg ne dicsérte volna. Mert vidám, mert egyszerű, mert szép.
Az egyik legkedvesebb számomra az utóbbi évek terméséből.

2013. június 18., kedd

Még ajándék...

Hanna hétvégén zsúron volt, elsős osztálytársa ünnepelte 8. születésnapját. Nagyon kevés időm maradt készülni és ebben a korban az angyalok még nagyon közel vannak hozzájuk, így nem volt kérdés, mi lesz az ajándék.




A hírek szerint sikerült örömöt okozni!

2013. június 17., hétfő

Mit adnál....?

Mit adnál ajándékba valakinek, aki a szívednek kedves, de aki a világ másik felére költözik a családjával fejenként egy-egy 27 kg-os bőrönddel? Aki a szó szerint üres házon kívül mindenét eladta: könyveket, műtárgyakat, használati tárgyakat, ruhákat, bútorokat. Aki 2 hónap alatt megszabadult az őt eddig körülvevő teljes tárgyi környezettől és elindul a szabadság felé?
Apróságra gondoltam. Olyasvalamire, amit ha akar megtart, ha akar továbbajándékoz.
Ha megtartja, ne legyen teher sem a repülőn, sem az életben.
De mégis tőlem szülessen.
Hát így készült.
Ma már a világ másik végén jár...






2013. június 16., vasárnap

Titokban

készült, nem is mertem feltenni a blogra sokáig. Csak most, az iskolaév végén készítettem róla fotót, hogy ne derüljön ki a titok. Hanna most fejezte be az első osztályt, a krétatartó tavaly szeptember elsejére készült; az osztálytanító adta át nekik az első napon. A képeken már látszik az egész éves használat, de még így is nagy öröm ránézni. A mintát egy "síptár"-os pólóján láttam, az ihlette a díszítést.


A kréták most egy időre megpihennek a hosszú nyári napokon, s remélem jövőre ugyanolyan örömmel kerülnek Hanna kezébe, mint az első osztályban.








2013. március 25., hétfő

Intim

darab ez a csipkebugyi, amely leginkább a kíváncsiságom szülötte. 
Kíváncsi voltam, van-e olyan kényelmes, mint amilyen izgalmas, hordható-e, vagy csak szép?!
A válasz megnyugtató. Nagyon kényelmes és nagyon is hordható:)

A ravelryn talált mintát Barkáék régi Cinegéjéből horgoltam, ami gyapjú létére meglehetősen rugalmas és vékony. Messze nem tervezek kollekciót, de ennek az egynek azért örülök!

2013. március 18., hétfő

Nem így gondoltam...

Egyrészt koratavaszi időt vártam, amikor egy márciusi szombaton a váratlan rosszkedvet sapkahorgolással próbáltam elűzni. Szó sem volt róla, hogy havazni és fagyni fog és a sapkának nemcsak csinosnak, de sokkal melegebbnek is kéne lennie!



Aztán igazából ebből a fonalból nem horgolni akartam, hanem kötni. Ariadne csodaszép fonalakat hozott németországi családi útjáról, sorra kötötte a szebbnél-szebb sapkákat a családnak, s arra gondoltam, hogy a rozsdaszínű és a sötétbarna kabátomhoz épp jó lenne ez a fonal, évek óta lila-rózsaszín dominanciában kötöm a téli kiegészítőimet, elég legyen már...
 

De a dolgok ritkán mennek úgy, ahogy az ember tervezi. Ariadne naptárja tele volt izgalmas programokkal, a sapka mintája csak papíron létezett, az abban véghezvitt változások meg csak barátném fejében. Várni kellett. Volna. Ha tudnék. De azon az ominózus hétvégén még március idusa előtt nem tudtam várni, reggel körbenéztem a ravelryn és délután ötkor már az új sapkámat próbálgattam.
Nem így gondoltam, igazán nem, de nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!

2013. március 17., vasárnap

Még itt van az idei hó,

mégis leginkább az jut eszembe, hol van már a tavalyi hóóó... Mert a kötött táskám bizony tavaly készült, mikor Délka elnyerte az Amelie különdíját és azon melegében megkötöttem Barkáék Vitorlásából a kistáskát. 


Amilyen lelkes és gyors voltam, olyan szépen csücsült az anyagaim között fül nélkül, bélés nélkül, befejezetlenül. 
Néhány hete kipakoltam a kézimunkaládámat és sorra veszem kézbe az akár több éve lerakott, befejezetlen holmikat. Fantasztikus érzés újragondolni, befejezni és végre használni őket. 
Frissességgel tölti meg a kézimunka-sarkot, teret enged az eljövendőknek...

2013. március 15., péntek

Ünnep

Készülődtünk mi is a héten. A háromrétegű virág Hannusé, az egyszerűbb Ádámé lett. A réteges egy ravelrys virág színesre fordítása, a síkban készültet az Ancsa naplójan talált leírás alapján készítettem kicsi módosítással. 

Külön szívmelengető, hogy a sodrott szálat az elsősök készítették maguknak az osztálytanítójukkal és az iskolai ünnepen ki-ki azt is viselte a sajátja mellett. 

2013. március 14., csütörtök

Tavaszra készült

a szoknya, de már az enyhébb téli napokon elkezdtem hordani az első kötött szoknyámat. Máig emlékszem, milyen furán néztem néhány éve, amikor a blogokon és közösségi kötős oldalakon kötött szoknyák kerültek terítékre. Egyrészt hatalmas munkának tűnt, másrészt költségesnek gondoltam, hiszen sok fonal kell hozzá, s valamiért azt is gondoltam, hogy amiben ennyi fonal van, az csak nehéz lehet.
Karácsony előtt bevásárlóközpontban járván fordult a kocka. Vidám és fiatalos kötött szoknyákat, miniszoknyákat láttam a kedvenc butikomban. És persze a karácsony után meginduló leárazáson már híre-hamva sem volt.
Mivel a január csendes, ráérősebb, betegség miatt házhoz kötött volt, bőven volt idő, hogy elkészítsem az első szoknyát, amire annyira vágytam.
A minta egyszerű, ám igen nagyszerű. A derékpánt körben készül, varrás nélkül, összekötéssel zárul lefelé, eleje-hátulja külön kötve, oldalt láthatatlan matrac-öltéssel varrva.
Ami pedig a korábbi előítéleteimet illeti: régen volt már ilyen haladós és látványosan gyorsan készülő projektem, 6 gombolyag drops Nepal van benne, ami a téli barkás leárazással alig több, mint 3.000 Ft anyagköltség, ami pedig a viseletét illeti: néha magamra kell nézni, tényleg rajtam van-e a szoknya, mert annyira könnyű, mintha nélküle járkálnék a világban.

A gyerekeim számára talán természetes, hogy anya köt, ami elkészül az pont jó, kellemes és még szép is, de saját magamat kényeztetni egy számomra szokatlan darabbal, ami pont olyan, pont akkora, pont jó, bontás, bosszankodás és tépelődés nélkül, hát az igazi jutalomjáték és újfajta örömérzés!

2013. március 12., kedd

Kibújt végre a hóvirág...

ha a kertben nem is, azért az első osztály évszakasztalán mindenképpen.
Köszönet Ariadnenak az ihletért, az ő blogján látott tündért nézegetve készült a miénk.
Szépséges tavaszt!

2013. január 29., kedd

Zöld....

Amikor tavaly tavasszal megkötöttem kisfiam első saját készítésű pulóverét, a gyönyörű kék baglyosat, az akkor 3 éves nem volt nagyon lelkes. "Nagyon szép anya. De én zöld pulcsit szeretnék. Csinálsz nekem egy zöldet is?"
Azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek, miközben nagyon büszke voltam az elkészült műre. De a megjegyzést nem felejtettem és mivel a zöld szín így vagy úgy de azóta is többször felbukkant az életünkben, a közelgő születésnapjára zöldet kötöttem. Na jó, zöldeset....

Számomra nem csak azért izgalmas, mert zöld és mert szép és mert ajándék, hanem azért, mert ez az első olyan darab, amit nem adott fonalra és méretre készült részletes leírás alapján, hanem az ahama kötősulijában megadott útmutató szerint, saját számításokkal, ravelryn talált apró madármintával kombinálva készítettem. Szinte kétszuszra kötöttem, 2x2 délután és egyetlen módosításra vagy visszafejtésre sem volt szükség. Köszönet a nagyszerű útmutatóért!
A 20 dkg Malabrigóból alig maradt, a próbakötést kellett visszafejteni, hogy a nyakát befejezhessem.

Fonal: Malabrigo Rios, 855 Aguas (1001 fonal)
Tű: 3,5 körkötő és zoknikötő tű

A fotó még mindig telefonról, a világítás sárgás, sajnos messze nem adja vissza az élénk színeit és nem sikerült jó közelit készítenem a diszkrét madárkákról sem...

2013. január 22., kedd

Új év, új élet...

Kellett is az új év, mert a tavalyi olyannyira megtelt feladatokkal, hogy nemcsak a blogra, a kézimunkázásra is alig jutott idő. Ami mégis elkészült, az fotó nélkül azonnal ki is került a kezemből, hiszen minden az utolsó pillanatra lett kész, ráadásul a tavalyi év során a jól bevált fényképezőgépünk is feladta a szolgálatot. Ami mégis megörökíthető volt, vagy most még dokumentálható, azokat hozom majd sorra mutatni.
Az alábbi tündér 6. születésnapra készült. Ebben az összeállításban (valódi babafej, de felakasztható tündér) mindeddig az első és egyetlen, így különösen izgultam, hogy szépre sikeredjen. A fénykép a telefonommal készült, sajnos nem sokat mutat.









Related Posts with Thumbnails