2013. március 25., hétfő

Intim

darab ez a csipkebugyi, amely leginkább a kíváncsiságom szülötte. 
Kíváncsi voltam, van-e olyan kényelmes, mint amilyen izgalmas, hordható-e, vagy csak szép?!
A válasz megnyugtató. Nagyon kényelmes és nagyon is hordható:)

A ravelryn talált mintát Barkáék régi Cinegéjéből horgoltam, ami gyapjú létére meglehetősen rugalmas és vékony. Messze nem tervezek kollekciót, de ennek az egynek azért örülök!

2013. március 18., hétfő

Nem így gondoltam...

Egyrészt koratavaszi időt vártam, amikor egy márciusi szombaton a váratlan rosszkedvet sapkahorgolással próbáltam elűzni. Szó sem volt róla, hogy havazni és fagyni fog és a sapkának nemcsak csinosnak, de sokkal melegebbnek is kéne lennie!



Aztán igazából ebből a fonalból nem horgolni akartam, hanem kötni. Ariadne csodaszép fonalakat hozott németországi családi útjáról, sorra kötötte a szebbnél-szebb sapkákat a családnak, s arra gondoltam, hogy a rozsdaszínű és a sötétbarna kabátomhoz épp jó lenne ez a fonal, évek óta lila-rózsaszín dominanciában kötöm a téli kiegészítőimet, elég legyen már...
 

De a dolgok ritkán mennek úgy, ahogy az ember tervezi. Ariadne naptárja tele volt izgalmas programokkal, a sapka mintája csak papíron létezett, az abban véghezvitt változások meg csak barátném fejében. Várni kellett. Volna. Ha tudnék. De azon az ominózus hétvégén még március idusa előtt nem tudtam várni, reggel körbenéztem a ravelryn és délután ötkor már az új sapkámat próbálgattam.
Nem így gondoltam, igazán nem, de nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!

2013. március 17., vasárnap

Még itt van az idei hó,

mégis leginkább az jut eszembe, hol van már a tavalyi hóóó... Mert a kötött táskám bizony tavaly készült, mikor Délka elnyerte az Amelie különdíját és azon melegében megkötöttem Barkáék Vitorlásából a kistáskát. 


Amilyen lelkes és gyors voltam, olyan szépen csücsült az anyagaim között fül nélkül, bélés nélkül, befejezetlenül. 
Néhány hete kipakoltam a kézimunkaládámat és sorra veszem kézbe az akár több éve lerakott, befejezetlen holmikat. Fantasztikus érzés újragondolni, befejezni és végre használni őket. 
Frissességgel tölti meg a kézimunka-sarkot, teret enged az eljövendőknek...

2013. március 15., péntek

Ünnep

Készülődtünk mi is a héten. A háromrétegű virág Hannusé, az egyszerűbb Ádámé lett. A réteges egy ravelrys virág színesre fordítása, a síkban készültet az Ancsa naplójan talált leírás alapján készítettem kicsi módosítással. 

Külön szívmelengető, hogy a sodrott szálat az elsősök készítették maguknak az osztálytanítójukkal és az iskolai ünnepen ki-ki azt is viselte a sajátja mellett. 

2013. március 14., csütörtök

Tavaszra készült

a szoknya, de már az enyhébb téli napokon elkezdtem hordani az első kötött szoknyámat. Máig emlékszem, milyen furán néztem néhány éve, amikor a blogokon és közösségi kötős oldalakon kötött szoknyák kerültek terítékre. Egyrészt hatalmas munkának tűnt, másrészt költségesnek gondoltam, hiszen sok fonal kell hozzá, s valamiért azt is gondoltam, hogy amiben ennyi fonal van, az csak nehéz lehet.
Karácsony előtt bevásárlóközpontban járván fordult a kocka. Vidám és fiatalos kötött szoknyákat, miniszoknyákat láttam a kedvenc butikomban. És persze a karácsony után meginduló leárazáson már híre-hamva sem volt.
Mivel a január csendes, ráérősebb, betegség miatt házhoz kötött volt, bőven volt idő, hogy elkészítsem az első szoknyát, amire annyira vágytam.
A minta egyszerű, ám igen nagyszerű. A derékpánt körben készül, varrás nélkül, összekötéssel zárul lefelé, eleje-hátulja külön kötve, oldalt láthatatlan matrac-öltéssel varrva.
Ami pedig a korábbi előítéleteimet illeti: régen volt már ilyen haladós és látványosan gyorsan készülő projektem, 6 gombolyag drops Nepal van benne, ami a téli barkás leárazással alig több, mint 3.000 Ft anyagköltség, ami pedig a viseletét illeti: néha magamra kell nézni, tényleg rajtam van-e a szoknya, mert annyira könnyű, mintha nélküle járkálnék a világban.

A gyerekeim számára talán természetes, hogy anya köt, ami elkészül az pont jó, kellemes és még szép is, de saját magamat kényeztetni egy számomra szokatlan darabbal, ami pont olyan, pont akkora, pont jó, bontás, bosszankodás és tépelődés nélkül, hát az igazi jutalomjáték és újfajta örömérzés!

2013. március 12., kedd

Kibújt végre a hóvirág...

ha a kertben nem is, azért az első osztály évszakasztalán mindenképpen.
Köszönet Ariadnenak az ihletért, az ő blogján látott tündért nézegetve készült a miénk.
Szépséges tavaszt!

Related Posts with Thumbnails