Nem így gondoltam...

Egyrészt koratavaszi időt vártam, amikor egy márciusi szombaton a váratlan rosszkedvet sapkahorgolással próbáltam elűzni. Szó sem volt róla, hogy havazni és fagyni fog és a sapkának nemcsak csinosnak, de sokkal melegebbnek is kéne lennie!

Aztán igazából ebből a fonalból nem horgolni akartam, hanem kötni. Ariadne csodaszép fonalakat hozott németországi családi útjáról, sorra kötötte a szebbnél-szebb sapkákat a családnak, s arra gondoltam, hogy a rozsdaszínű és a sötétbarna kabátomhoz épp jó lenne ez a fonal, évek óta lila-rózsaszín dominanciában kötöm a téli kiegészítőimet, elég legyen már...
 

De a dolgok ritkán mennek úgy, ahogy az ember tervezi. Ariadne naptárja tele volt izgalmas programokkal, a sapka mintája csak papíron létezett, az abban véghezvitt változások meg csak barátném fejében. Várni kellett. Volna. Ha tudnék. De azon az ominózus hétvégén még március idusa előtt nem tudtam várni, reggel körbenéztem a ravelryn és délután ötkor már az új sapkámat próbálgattam.
Nem így gondoltam, igazán nem, de nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!