Hanna nap

volt tegnap, s ezúttal sikerült mindennel időben elkészülni, pedig igencsak az utolsó pillanatban láttam hozzá.

Az egész úúúgy volt, hogy múlt pénteken Ariadnenál jártam, s ha ő fonalat fest, akkor én nem tudok ellenállni.

Így aztán a nagylány névnapjára csipkesapkát és kicsi kendőt kapott.

Igazi kislánynak való színkombináció: barackvirág napsárgával. Finom átmenetek, lágy színek. A kendő egész biztosan elbírt volna bonyolultabb mintát is, de gyönyörködni akartam a fonalban, kevésbé áttört felületre vágytam.

A kendő mintájának kiválasztása majdnem több időt vett igénybe, mint maga a kötés: órákat töltöttem a ravelry-n, de nem akart összejönni: az egyik túl díszes, a másik túl nagy, a harmadik egyáltalán nem való kislánynak, a negyedik elkészítésére esély sincs 2-3 napon belül... nem sorolom tovább...

Végül ráakadtam erre az egyszerű, mutatós és haladós ingyenes mintára és nagy lendülettel vasárnap este nekiláttam életem első háromszögkendőjének. És igen, néha kell a tudatlanok bátorsága, amivel belevágunk dolgokba. Olyan misztikusnak tűnt mindig a háromszögkendő kezdése számomra, de most azt mondom, azért, mert korábban még nem csináltam.

Hétfő éjszaka azonban a kiskendő már készen is volt, s törhettem a fejem, milyen sapka készüljön hozzá, ha már ilyen jól állok az idővel: még egy egész kedd este a rendelkezésemre áll:)

Eszembe jutottak Ariadne korábbi csipkesapkái, ismét a szomszédban jártam hát, s kértem mintaötleteket, mert nem akartam az egész értékes napot az interneten tölteni. Tervezgetésre, kísérletezésre pedig végképp nem volt idő. Ahhoz túl későn láttam hozzá a készülődéshez.

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül: sem a kendőt, sem a csipkesapkát nem kellett bontani, szinte maguktól kötődtek-horgolódtak hihetetlen gyorsasággal, pedig egyiket sem készítettem még soha.

Sietős volt a dolgom a szerdai köszöntés miatt, így sem a motringról, sem a gombolyagról nincs fotóm. A fotózással félig-meddig egyébként is hadilábon állok, sok minden ezért nem kerül fel ezekre az oldalakra....

Megfogadtam

könnyelműn és optimistán még decemberben, hogy nem veszek több fonalat, amíg be nem fejezem, amiket elkezdtem és el nem használom azokat az anyagokat, amiket konkrét tervhez vásároltam. (Úgy nagyjából egy évig biztosan lenne mit csinálnom...)

Még csak február van, de a fogadalmat kétszer is megszegtem. Először akkor, amikor Barka Gabi elkezdte kiárusítani a Tavaszi szél készletet, mondván, ilyen nem lesz többé. Az nem lehet, gondoltam, mert a Tavaszi szél az egyik kedvencem, raktároztam hát néhány holmira valót.
Másodszor akkor, amikor január végén megláttam Ariadnenál ezt:

Egész pontosan akkor még motringban volt, de hirtelen örömömben a motringot le sem fotóztam, csak a gombolyagot úgy a kendő felénél. 
Ariadne megmutatta, miket festett a héten, én meg le sem tettem többet. Akkor azt ígértem neki, egy hét múlva mutatom a kendőt,amit korábban kinéztem magamnak a ravelryn, de kicsivel több idő kellett hozzá, mert a gyerkőcök felé is volt elmaradásom.

Még aznap, hogy hazaértem és felgombolyítottam, nekiálltam megkötni ezt:

 

Tulajdonképpen nem is tudom, milyen fonal, csak azt, Ariadne festette és gyönyörűek a színei. 
A minta ingyenesen elérhető a ravelryn itt.

És az eredetileg 5 dkg-os gombolyagnak még majd a fele megvan - ebből még a kicsi lánynak is lesz valami.

Az Első...

... igazi csipkekendő
... rövidített sorok
... blokkolás
... angol nyelvű silabizálás
... hajszálvékony fonal

Egészen elégedett vagyok vele:) Kicsit egyszerűsítettem az Annis kendőt, mert a noppokra igazán nem vágytam. Azt viszont nagyon bánom, hogy már benne voltam javában a kendőben, amikor megtudtam, milyen egyszerűen lehet gyöngyöket kötni egy kendőbe....
Csodásan mutattak volna ezen a leheletfinom semmiségen. Igen, könnyedén átfér a gyűrűmön, pedig meglehetősen apró, szinte gyerekméretet hordok.

Most, hogy ez a bizonyos első igazi készen van, már értem, miért kötik a kedves blogger-társak a sokadik csipkekendőjüket. Igazi szerelem, nem lehet abbahagyni:)


A kendő: Annis sál (Ravelry)
Fonal: Barka Szitakötő, Púder árnyalat
Kötőtű: 4,0 -es bambusz körkötőtű
Súly: 1,6 dkg!

Indián nyár

Elsodortak a nyári hónapok a blog mellől, pedig sorra készültek a szépségek, lesz miből csemegéznek a következő bejegyzésekhez. Hol idő nem volt, hol fényképezőgép, hol modell:)
Hanna bolerója mintapróbának indult. Tenyérnyi volt, amikor a Hatéves meglátta és magától értetődő természetességgel megkérdezte: "Anyuciii, ez nekem lesz?" - Hát lehet épp a tiéd is... hangzott a válasz. Gyors és hálás munka volt, sok örömmel. És ugye nem meglepő, hogy a sajátom, ugyanezen mintából még szinte sehol sem tart? Pedig nagyon készültem egy nyári anya-lánya fotózásra!



A boleró tulajdonképpen egy téglalap, amely az ujj-részeknél össze lett varrva. Játszadoztam sokáig a gondolattal, hogy a nyaki és derékrészekre fodrot/gallért kössek vagy horgoljak, de egyelőre nem került rá sor. Vállpántos ruhácskával így is nagyon mutatós darab, jól illik a kicsi lány ruhatárába. És olyan szépek lettek ezek a koraőszi fotók, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ilyen sokat kellett várni rá!

Szép volt a húsvét...

nem is nagyon akarom elengedni az ünnepi hangulatot. Annál is inkább, mert még nem mutattam ezeket a képeket...

A két nyuszi, aki vasárnap hajnalán a gyerkőcök kosarát őrizte, a főtéri vásárból költözött hozzánk. A tojást magam készítettem a horgo-blogon talált minta alapján:
Hagyományos hímzőfonal, 2-es tű - gondoltam jó lesz. Ehhez képest nem kellett azzal ügyeskednem, hogy a kifújt tojásra illesszem és úgy fejezzem be, mert az messziről látszott, hogy ebben még egy pulykatojás is elveszne. Esetleg egy barátságos sárkánytojás... az viszont nem volt kéznél. Maradt a pihe-puha gyapjú és társaságnak a két nyuszi.

Az alábbi tojás ugyanabból a hímzőfonalból, szintén 2-es tűvel készült - ez már jobban tetszett,

de azért átváltottam 1-es tűre, ez lett az igazi. Ezt messzebbről már láthattátok nagypénteken:

Ünnepvárás

Kisgyermekekkel minden más. Az ünnep is. Az ünnepvárás is. A horgolt tojás ötlete frissen, márciusban fogant, és bizony több félben lévő dolgot tettem félre értük. Eredetileg - KicsiKató ötlete nyomán - tojás nélküli keményített csipkéket szerettem volna. De épp nem volt itthon lufi, türelmetlen voltam és inkább gyorsan kifújtam és megfestettem egy tojást, hogy lássam, rendben lesz. Annyira szép volt a piros tojáson a fehér csipke, hogy nem volt visszaút! Olyan öröm volt, ahogy készültek, legszívesebben azonnal húszat kellene, hogy mindenkinek jusson. Ehhez azonban egy kicsit későn fogtam hozzá.
Ez az első három - Hanna kérésére és az én örömömre - elköltözött ma reggel az oviba. Készülnek a továbbiak, még van esély rá, hogy hétvégéig tele lesz húsvétfánk...

Tavaszváró

már ez a csipkekesztyű, ami ajándékba készült a Barka-Cinege Amarant árnyalatából.
Némileg aggódom, hogy jó lesz-e a méret, bár a fonal igen rugalmas és kellemes.

Az igazi nehézséget az okozta, hogy igen régi, még a keresztmamámtól örökölt horgolótűvel készítettem, melynek a számozása eltér a maiakétól és nem a szám alapján szoktam megjegyezni, melyikkel éppen mit....És mivel a kesztyű több menetben készült a babatakaró és más félbehagyott munkák miatt, erős a gyanúm, hogy a két fél nem ugyanazzal a tűvel készült. Bár a szemszám azonos, érzetre a kettő sajnos nem azonos. Legfeljebb készül belőle még egy pár - futja az 5 dkg-os gombolyagból!