Hanna nap

volt tegnap, s ezúttal sikerült mindennel időben elkészülni, pedig igencsak az utolsó pillanatban láttam hozzá.

Az egész úúúgy volt, hogy múlt pénteken Ariadnenál jártam, s ha ő fonalat fest, akkor én nem tudok ellenállni.

Így aztán a nagylány névnapjára csipkesapkát és kicsi kendőt kapott.

Igazi kislánynak való színkombináció: barackvirág napsárgával. Finom átmenetek, lágy színek. A kendő egész biztosan elbírt volna bonyolultabb mintát is, de gyönyörködni akartam a fonalban, kevésbé áttört felületre vágytam.

A kendő mintájának kiválasztása majdnem több időt vett igénybe, mint maga a kötés: órákat töltöttem a ravelry-n, de nem akart összejönni: az egyik túl díszes, a másik túl nagy, a harmadik egyáltalán nem való kislánynak, a negyedik elkészítésére esély sincs 2-3 napon belül... nem sorolom tovább...

Végül ráakadtam erre az egyszerű, mutatós és haladós ingyenes mintára és nagy lendülettel vasárnap este nekiláttam életem első háromszögkendőjének. És igen, néha kell a tudatlanok bátorsága, amivel belevágunk dolgokba. Olyan misztikusnak tűnt mindig a háromszögkendő kezdése számomra, de most azt mondom, azért, mert korábban még nem csináltam.

Hétfő éjszaka azonban a kiskendő már készen is volt, s törhettem a fejem, milyen sapka készüljön hozzá, ha már ilyen jól állok az idővel: még egy egész kedd este a rendelkezésemre áll:)

Eszembe jutottak Ariadne korábbi csipkesapkái, ismét a szomszédban jártam hát, s kértem mintaötleteket, mert nem akartam az egész értékes napot az interneten tölteni. Tervezgetésre, kísérletezésre pedig végképp nem volt idő. Ahhoz túl későn láttam hozzá a készülődéshez.

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül: sem a kendőt, sem a csipkesapkát nem kellett bontani, szinte maguktól kötődtek-horgolódtak hihetetlen gyorsasággal, pedig egyiket sem készítettem még soha.

Sietős volt a dolgom a szerdai köszöntés miatt, így sem a motringról, sem a gombolyagról nincs fotóm. A fotózással félig-meddig egyébként is hadilábon állok, sok minden ezért nem kerül fel ezekre az oldalakra....