Advent

az év legmeghittebb időszaka nálunk.

A kicsi zsákok Ádámnak készültek másféléves korában, de fotó mindeddig nem készült róla. Részben azért, mert a fotózás mindig a legnehezebb lépés, részben pedig azért, mert a fehér zsákok fehér ablakban, hátulról átsütő téli napfényben szoktak himbálózni. Próbáltam egyszer megörökíteni a hangulatát, de inkább lehangoló volt, ami a képen megjelent.

Tavaly egy falra szerelt hosszú, hántolt faágon lógtak sorban, idén egy nagy üvegbe állított "fácskára" kerültek.
Egyszerű, bárki által akár kézzel megvarrható fehér zsákocskák (még a méretük sem teljesen egyforma), egyszerű számokkal.
Mégis számos lehetőséget és meglepetést tartogat minden évben - remélem még sokáig fogják élvezni a gyerekek:)

Nem gondoltam volna,

hogy egy kisgyermek téli ruhatárának legkritikusabb pontja épp a kesztyű. Mi a 3 éves Ádámmal ezen a nagyon hideg télen ide jutottunk. Az ötujjas enyhébb időben külön tortúra, nem akarja illeszteni az ujjacskáit a lyukakba. A szánkózós egyujjas-bundás meg lepotyog az apró mancsocskákról. Semmi másra nem vágytunk, mint könnyen felvehető legyen, puha, meleg és illeszkedjen a kezecskékre. Nosza, végül felcsaptam a netet a megfelelő oldalon: Jucuu régóta csodált egyujjasánál. Hipp-hopp megoldódott a többhetes gond, Ádám legszívesebben még aludni is kesztyűben menne.

Mivel nem bíztam benne, hogy a sapkából-sálból maradt Barka Zauberwiese és Felhő maradéka elég lesz (bőven elég lett volna...) használtam hozzá minden színben és anyagában hozzáillő maradékot (Diplomata, más Felhő árnyalat)

Még mindig az ünnep

Sok minden apróság került idén angyalszárnyakon a fa alá. (És persze mindig vannak olyanok, amelyek nem, vagy csak az ünnep után készülnek el...) A halacskás tóba még nyáron szerettem bele a TarkaBarkaNyár ötletei között.

A halacsák Annás leírása alapján készültek, a tavacskát magam készítettem hullámosra. A horgászbot pedig egy korábbi fajáték tartozéka, amit a gyerekek maguk kerestek elő, hogy kifoghassák a halacskákat.
A tóban élő halacskák száma rendre változik, van, aki a fényképről is hiányzik. Úgy látszik, az eredeti ötlet nyomán el kellett volna készítenem a szákot is:)

Az ünnepek közt készült el,

épp lekéste az angyalok csomagjait ez a mellényke. Nagy öröm volt, mert nagyon vágyott rá a kislány. Sokáig keresgettem mintát, vagy leírást a neten, de ezúttal nem jártam sikerrel. Egyszerű, sima darabot szerettem volna, a szemszám, illetve a kar- és nyakkivágás volt a nagy kérdés, amelyben végül Ildikótól kaptam segítséget.

A méretével, fazonjával teljesen elégedett vagyok, az elejére a minta hirtelen ötletből jött, még nem békéltem meg vele. Valószínűleg kerül rá valami csoda-virág vagy pillangó.

A fonal az egyik kedvencem Barkáéktól: Tavaszi szél
4-es körkötőtűvel kötve

Ígéretet tettem

magamnak az ősszel, hogy többé nem hagyhatja el saját készítésű ajándék úgy a házat, hogy nem készül róla fotó. Mivel sok éven át főleg ajándékba készültek a kisebb-nagyobb szépségek, ezek lenyomatot csak az én szép emlékeim közt hagytak, s amikor sok év után egyszer listát készítettem, magam is meglepődtem, milyen sokan vannak és milyen sokfélék.

E fogadalom miatt készült csupán e gyors fotó az aprócska kötött cicáról, amelyet egy 3 éves kislány szülinapjára vittünk még decemberben. A gépünk - ahogy mostanában olyan sokszor - rakoncátlan volt, így jó kép egyáltalán nem készült. Ezt a két valamennyire vállalhatót azért sikerült megmentenem s a rend kedvéért ide is felkerültek.

Még ki sem hűltek a kötőtűk,

olyan friss ez a pár zokni, amely mától Hanna lábát melegíti. Váratlanul lett szükség rá, amikor a korábbinak a sarka megadta magát az intenzív használatnak.

Kifejezetten zoknifonalat szerettem volna, hogy kicsit tartósabb legyen, igaz az előzőnek is ez volt a második tele. A fonal Adriafil, 4-es zoknikötőtűvel kötve. Még sosem dolgoztam vele,kíváncsian várom, hogy válik be a mindennapokban.

Dolgozni nagyon kellemes volt vele és tetszenek a finom színei.

Apja fia...

avagy még egy darab a családi sapkák sorában. A látszat csal, nem ismételtem magam: míg a két bejegyzéssel korábbi felnőtt sapka a szélén kezdődik, Ádám sapkáját középen kezdtem, szemmérték alapján készítettem és kicsit játszottam a világos csíkok szélességével.

Ezek a kisebb-nagyobb különbségek szerencsére egyáltalá nem befolyásolták kis gazdája örömét, aki büszkén nyugtázta: "olyan mint apáé!"

A fotózással továbbra is gondban vagyok, úgy érzem, Ádám sapkájával sem sikerült megbírkóznom, nehezen sikerült jó képet készítenem a folyton izgő-mozgó gyermekről. Ezek a képek hetek óta várták már, hogy felkerüljenek, de eddig dédelgettem magamban a gondolatot, hátha nekiállok újabb képek készítésének. Egész sor holmi várja, hogy dokumentáljam őket így az ünnepek után...