Apja fia...

avagy még egy darab a családi sapkák sorában. A látszat csal, nem ismételtem magam: míg a két bejegyzéssel korábbi felnőtt sapka a szélén kezdődik, Ádám sapkáját középen kezdtem, szemmérték alapján készítettem és kicsit játszottam a világos csíkok szélességével.

Ezek a kisebb-nagyobb különbségek szerencsére egyáltalá nem befolyásolták kis gazdája örömét, aki büszkén nyugtázta: "olyan mint apáé!"

A fotózással továbbra is gondban vagyok, úgy érzem, Ádám sapkájával sem sikerült megbírkóznom, nehezen sikerült jó képet készítenem a folyton izgő-mozgó gyermekről. Ezek a képek hetek óta várták már, hogy felkerüljenek, de eddig dédelgettem magamban a gondolatot, hátha nekiállok újabb képek készítésének. Egész sor holmi várja, hogy dokumentáljam őket így az ünnepek után...