Gyapjúnap?! Lánynap!!!

Igazság szerint már több, mint egy hete készültem rá, hogy egy napot kettesben lehessek Hannával. De hogy erre épp a pilisszentlászlói Gyapjúnapon kerül sor, azt nem gondoltam.
(Bár azt sejtettem, hogy a család férfitagjai nem fognak lelkesedni a programért, legfeljebb az utánozhatatlan kemencés pizzáért!)
Reggel 10-kor már az iskolában voltunk "ketten-lányok" és kerestük az angyal-termet: legfontosabb tervünk az angyalkészítés volt, s gondoltuk utána még jöhet, ami belefér.
Fontos volt, hogy sikerrel járjunk, hiszen előző nap a baráti körben megszületett Vince baba, az egyik angyal neki készült. Íme:


Ez pedig Hanna apró kezei között született anyai segítséggel és a keresztségben a Tulipánangyal nevet kapta:


Az gyorsan kiderült, hogy nagyon sok lehetőség van és nagyon kevés az idő. Mivel saját orsóm még mindig nincs, a fonást ezúttal kihagytam. Azt gondolom, akkor lesz majd az igazi, ha mindig tudok itthon egy picit gyakorolni. Némi nézelődés után azt gondoltam, horgolok egy kicsit, mert az ugye sosem árt és kerekedett egy hajgumira való a nagylánynak:

Hanna eközben már rég a gyerekek számára kialakított termeket járta: festett, csigát nemezelt, agyagozott, játszóházban volt.
Ennyi élmény, öröm és egy gombás-paradicsomos kemencés pizza után úgy délután fél3 tájékán hazasétáltunk a hegytetőre. Azt gondoltam, jöhet a jól megérdemelt pihenés, de ezúttal tévedtem. Hannus annyira lelkes volt, elővetette velem a gyapjúsdobozt és alkotásba fogott. Készített egy kis golyót eredetileg a horgolt virág közepébe. Aztán fellelkesült, hogy ő virágot fog nemezelni, mert ő azt már látta egy néninél, hogyan kell...
Gondoltam, az indítás nem árt, egymásra segítettem neki a különböző rétegeket és az első mozdulatokat együtt végeztük. De ezen túl ez már az ő alkotása lett:


Amint az szépen látszik, a golyócska is ide vándorolt a végén.
Az igazi meglepetés azonban még csak akkor ért, amikor másnap reggel a korán kelő kislány azzal fogadott, hogy a maradék (értsd: lehullott) gyapjúból készített nekem egy kis virágot:



Igazából erre vagyok a legbüszkébb, mert ez saját kis találmánya és fantáziája. Nagy örömet okozott vele és arra gondoltam, nemezelőtűvel véglegesítem, hogy időtálló legyen.

Ha pedig ma ennyi virág sorra került, akkor jöjjön ide még egy pár. A decemberi kézimunkakörön készült még, de nem akartam korán feltenni, nehogy leendő tulajdonosa idő előtt meglássa. Mivel a találkozó azóta sem sikerült, most már nem várok tovább, idekerül a leltárba.

Zöld fuvallat

ez a kendő, kicsi tavaszi lehellet tél derekán. A rózsaszín "majdnem lacy bactus" halványzöld párja ebből a fonalból. Könnyebb és gyorsabb volt, mint a rózsaszín, az eredmény is egyenletesebb, tetszetősebb, amit a fonal javára írok. Kevésbé szőrös, egyáltalán nem csomósodik, finoman tekeredik arra, amerre épp szeretném.

A két kendő között alig néhány hét telt el, így a gyakorlottságom biztos nem volt mérvadó:)

Egy kosárnyi...

...Barkaság!
Ez a mai nap termése. Már az ünnepek óta készültem Barkáékhoz, de csak most jutottam el. Az új év új tervekkel teli és már alig vártam, hogy kézbe vegyem, összeválogassam, hazahozzam őket. Egy nagyobb kosárral babatakaróhoz:


Közepes kosárral kislány sapkához:
és egy apró kosárral csipke kesztyűhöz:


Szépek, puhák, melegek - és remélem elég gyorsan készek!!!

Majdnem lacy bactus

Régóta terveztem, de sokáig halogattam. Az, hogy rózsaszín lesz, nem volt kérdés. Pont ilyen finom árnyalatra vágytam, bár a fonal nagyon-nagyon szőrös, nehéz volt vele dolgozni, tévesztés esetén pedig lehetetlen volt visszabontani, mert a szőrszálak annyira gubancolódtak, hogy folyton csomósodott.
Mivel idegennyelvű leírást még sohasem próbáltam kibogozni, meg sem próbáltam. Mikor Ariadneval beszélgettünk a mintáról, emlékezetből az jött ki, hogy négysoronként következik a lyuksor és a szaporítás. Ahogy készült a sál, már látszott, hogy túl lyukacsos a neten látott kendőkhöz képest, de nekem annyira megtetszett, hogy ennyiben maradtam vele. Nem fejtettem vissza, nem módosítottam. Kicsit túl lyukacsos, kicsit más, de nagyon kellemes viselet és nagyon szeretem.

A képek mosás és blokkolás előtt készültek, a végeredmény még puhább és egyenletesebb.



A kendő olyan sikert aratott, hogy azóta készült az ünnepre egy egészen halványzöld változat is ebből, a 112-es árnyalatból.

Újévi jókívánság

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.