Hétfő óta...

... nincs több kifogás, hiszen megjött a várva várt, gyönyörűséges Kromsky orsóm és ajándékba egy kis gombolyag színátmenetes gyapjút is kaptam Ariadnetól!

Hétfő óta simogatom és barátkozom vele és most már nincs mese, neki kell látni! Ahogy Anett mondta: napi tíz perc! Úgy lesz.

És ha már fonás, akkor álljon itt egy hiánypótló kép: a novemberi fonókörön készült első és mindezidáig egyetlen próbálkozásom eredménye:

Bújócska!

Megkerült az orsón font gombolyag. Jól eltettem, napokig készültem a fotózásra, ami két kicsi gyerkőc mellett csak nem akart sikerülni.
Volt ma egy nyugodt órám, készítettem az elmúlt napok kapcsán szép fotókat. És tessék. A gombolyag megint elbújt!
Azt már nem mondom, hogy eltűnt, de hogy nem látom sehol, az szentigaz...
Ha egyszer összetalálkozom vele, azonnal megörökítem:)

Fontam én is! De tényleg!

Az úgy volt hogy...
Volt egy fonókör Pilisszentlászlón. És mentem. Se rokkám, se orsóm, csak kíváncsiságom. Kézenfogva jött velem az ötéves Hanna talpig izgalomban. Anyuciiii, te is fonni fogsz? Igazán? Mikor? és Milyen lesz a fonalunk? És azt tényleg hazavisszük?
Záporoztak a kérdések.
Meg kell mondanom, rokkák reneszánsza ide vagy oda, azért nekem a kézi orsó volt az igazi révület. Néztem Anettet, ahogy a bemutatkozások alatt pörgette az orsóját, pókhálóvékony csipkefonal sodródott ki az ujjai közül, alig akartam hinni a szememnek, pedig hallottam már, milyen ügyes.
Megpróbáltam a rokkát is, szép is, jó is, egyszer biztosan szeretnék. Na de egy gyönyörű röppenő orsó, az volna az igazi...
És csodák csodája, délután közepére a gyakorlatlan ujjaim közül kisodródott egy gyerekmaroknyi fehér-sárga gombolyag.
Egyenetlen persze, meg helyenként túlsodrott, de hát az első méterek csak megvannak.
Hanna büszke volt, ragyogott a szeme, hozta haza a kincset. (Kerestük is hárman fél órán át, amikor nem találta, zokogott, s közben ott lapult a kicsiny zsebében.)
Napokig azzal aludt, szorongatta álmában, úgy örült neki.
Ez a bejegyzés azért is késett ilyen sokáig, mert nem akart megválni tőle a fotózás kedvéért sem.
A napokban kezembe akadt a kispárnája alól, eltettem a dolgaimhoz, hogy alkalom adtán készítsek egy képet róla. De lába kelt. Keresem bizonyítékát annak, hogy igenis én is fontam! Tényleg!