2013. november 27., szerda

Azt a bizonyos

Vénusz stólát, amin annyian tanulták a csipkekötést Barkáéktól, végre megkötöttem.
Na nem most, amikor hideg van, tiszta dér az udvar, fagyottak a levelek és ideje van stólát, sálat kötni.
Tavasszal kezdtem, félretettem, jóidőre "ott felejtettem", majd nyáron a restanciákat felszámolva újra kézbe vettem.


A legforróbb júliusi napokon, amikor mindenki nyakig vízben hűsölt, a Balaton partján kötöttem a második felét, no meg útközben hazafelé.

Emlékezetes maradt az út, a gyerekek egy szál lengében, az autó légkondija rendetlenkedett, mindenkinek vizes ruha, frissítő a kezében.
Csendesen előhúztam a gombolyagomat a táskámból. A párom döbbent tekintetére és kérdésére makacs igenléssel feleltem. Igen, kötök. Igen, sálat. Igen, gyapjú és nagyon meleg:D

A fonal 100% gyapjú, ukrán eredetű, Ariadnétól kaptam néhány éve, kifejezettem ehhez a stólához.

2013. november 25., hétfő

Őszanyó még itt van az évszakasztalon

de kint az udvaron már esik a hó.
Hétvégén advent jön, gondoltam mielőtt aludni tér, még lefotózom és megmutatom nektek.


 Őszanyó őrizte a mogyorókat, színes leveleket, madártollakat és mindazokat az őszi kincseket, amiket a gyerekek a ház körül és az erdőben gyűjtöttek.

Bár kint már hideg van, az anyó szoknyáján zöldek még a levelek:


Kendője nagyimintával készült, s elöl egy apró jáspis fogja össze:



Nehéz téli álomra fektetnem őt, hiszen az ősz számomra mindig az év egyik legszebb időszaka és idén különösen szép, meleg és napsütéses volt.

A háttérben az írólapnál alig nagyobb akvarell őszi hangulatkép - míg kint sötétedik, belül őrizzük a nap melegét és a fényt.


A hideg reggelekért, fagyért és szürkeségért majd már csak az advent fénye és a ropogós hófehér csillogás kárpótol.

2013. november 12., kedd

Budapesttől Linzig

öt órányi az autóút. Ennél két órával hosszabb volt számunkra a kitérők és megállók miatt. Ezek szerint pont 7 óra alatt készült el Ádám új sapkája, amit szó szerint a szükség szült: titokzatos módon mindkét sapkája eltűnt a nyáron(?!). Még nem adtam fel a reményt, hogy egy titkos dobozból vagy szekrény mélyéről egyszer csak előkerülnek, de addig is kellett a szeptember közepi igencsak hűvös napokra valami, ami puha, meleg és persze zöld.



Kissé laza lett, de az évek során még biztosan belenő a most még csak 4,5 éves.
A fonalat Ariadne régi készleteiből vásároltam, annyit tudok csak hogy gyapjú. 5-ös zoknikötővel kötöttem ravelrys minta alapján.


2013. november 11., hétfő

Játékot vagy babaruhát készíteni

sokszorosan hálás feladat. Méretből adódóan gyors sikerélmény, a gyerek boldog, az anyuka meg büszke:)
Amikor ilyen gyors sikerre vágyom, mindig előhúzok valamit a ládámból a gyerekeknek. A ravelry-n mászkálva találtam ezt a finom darabot, amit gondolom leginkább magamnak szerettem volna, de nem volt nehéz fellelkesíteni a lánykát sem:D


 Barka Cinege rózsaszín és fehér szálát fogtam össze, hogy ne legyen túl vékonyka vagy nyúlós, de azért könnyed maradjon. A Cinege nagy kedvencem volt, amíg lehetett kapni, s akár pazarlás is lehetne a játékra való hasznosítása, mégis jó választás volt. A képek természetesen nem színhűek, még mindig telefonról ....


Tanulságos viszont, hogy - nyári projekt lévén - anyáéknál az udvaron blokkoltam, s hagytam kint 2 órát száradni. Mikor kimentem érte, döbbenten vettem tudomásul, hogy a gyönyörű fehér szál a színén megsárgult (gyakorlatilag megégett a napon), amit soha nem gondoltam volna, főleg nem 2 óra alatt. Ez utóbbit azért is teszem közzé, mert nem a fonal minőségét, hanem a sugárzás fokát okolom - nem lehet eléggé vigyázni a nyári hónapokban...

2013. november 7., csütörtök

Volt egyszer,

hol nem volt egy naaagy csomag lila DROPS Nepal. A szoknya, ami belőle készült, azóta is a ruhatáram egyik kedvenc darabja. Jó volt kötni, fantasztikusan kellemes viselni és jóval kevesebb fonal kellett hozzá, mint amit beszereztem.

Így aztán egyre nagyobb türelmetlenséggel nézegettem a megmaradt négy gombolyagot. Az összeset belekötni egy hatalmas sálba mégsem akartam, de nagyon vágytam valami kiegészítőre a szoknyához. A választék a ravelryn óriási, szinte zavarbaejtő, de viszonylag gyorsan elköteleztem magam Snorka Glücksburg sálja mellett.


Egyszerű, gyors minta, illik a szoknyához, no meg hozzám is.
A megmaradt 4 gombolyagból majdnem 3 került a sálba, így nyitva maradt a kérdés, mi lesz az utolsóval. Most azt gondolom, szerzek még egy gombócot és jöhet a kesztyű a kollekcióba:)

S ha már a nem-dokumentált kedvenceket emlegettem, a sállal viselt felső tavaly télen készült. Hosszú munka volt, mert Barka Cinegéből 3-as tűvel L-es méretű felsőt kötni időigényesnek bizonyult a két gyerkőc és munka mellett. A Camden felső hosszú ujja még azóta is várat magára. Sokáig azt gondoltam, hogy visszabontom ezt a felsőt, mert nem elég testre simuló a váll - és mell része, de végül nem volt szívem hozzá. Az eredeti minta vastagabb fonalra íródott, az átszámítás a felső nagy részénél sikerült, de a végén azt gondolom túlságosan siettem... Így kerülte el a fotózást és boldog blog-mutogatást, holott rendkívül jó darabnak bizonyult és sokat viselem.


2013. november 6., szerda

A mintákkal az a baj,

.... hogy nehéz rajtuk változtatni. És ez most természetesen nem a kézimunkákra értendő. Csak éppen megint elsóhajthatnám, hogy "hej, az a sok szép elkészült holmi, ami még nincs fotózva, s ami lett kép, az sem tetszik igazán és ha kimarad egy hónap, milyen nehéz újra dokumentálni mindent". Sóhajtozás és tipródás helyett feltöltöm a képet úgy, ahogy telefonról sikerült.


A füzért már tavaly szerettem volna...
A születésnapok hava nálunk szeptember 29-től október 22-ig tart, s újra felbukkan január végén.
Valahány dekoráció készült az évek során, mindet vitte az enyészet.
Maradandót, vidámat, szivárványosat szerettem volna, ami minden évben előkerülhet.
Mondom, füzért szerettem volna. És wondrlanding blogján, amit nagyon szeretek, megtaláltam.
Összeszedtem a maradék Cataniakat, ahol hiányos volt a színsor, mentem Ariadnéhoz válogatni a dekás gombolyagjaiból, amit a kisiskolások úgy szeretnek.



44 db háromszög készült. Nem én számoltam meg, hanem az apukám, aki látogatóba jött hozzánk a nagylány 8. szülinapjára.
A szivárvány-sorok nem egyformák, különböző színű és számú árnyalatból állítottam össze őket, ahogy az egy igazi fonalfaló projekttől elvárható.

Egy hónapig függött a konyha-nappaliban, s nem járt nálunk úgy várt vagy váratlan vendég, hogy meg ne dicsérte volna. Mert vidám, mert egyszerű, mert szép.
Az egyik legkedvesebb számomra az utóbbi évek terméséből.
Related Posts with Thumbnails