Kiskirályfi

érkezett Ádámhoz a karácsonyfa alá. Igaz, a sárkánnyal még nem találkozott, hogy megvívjon vele, de annak is hamarosan eljön az ideje.

Évek óta egyre több kézzel készült ajándék kerül a fa alá - idén újra tisztán látszott: megéri a sok éjszakai készülődés az év utolsó 3 hónapjában.

Még ajándék...

Hanna hétvégén zsúron volt, elsős osztálytársa ünnepelte 8. születésnapját. Nagyon kevés időm maradt készülni és ebben a korban az angyalok még nagyon közel vannak hozzájuk, így nem volt kérdés, mi lesz az ajándék.

A hírek szerint sikerült örömöt okozni!

Új év, új élet...

Kellett is az új év, mert a tavalyi olyannyira megtelt feladatokkal, hogy nemcsak a blogra, a kézimunkázásra is alig jutott idő. Ami mégis elkészült, az fotó nélkül azonnal ki is került a kezemből, hiszen minden az utolsó pillanatra lett kész, ráadásul a tavalyi év során a jól bevált fényképezőgépünk is feladta a szolgálatot. Ami mégis megörökíthető volt, vagy most még dokumentálható, azokat hozom majd sorra mutatni.
Az alábbi tündér 6. születésnapra készült. Ebben az összeállításban (valódi babafej, de felakasztható tündér) mindeddig az első és egyetlen, így különösen izgultam, hogy szépre sikeredjen. A fénykép a telefonommal készült, sajnos nem sokat mutat.

Hold Szaturnusz

Játéknak indult, legfőképp ajándéknak. Egész csapatnyit terveztem belőlük, de mert mindig sokat tervezek, s az idő, az a szigorú Szaturnusz mindig határt szab, Szenteste csak ketten kerültek a karácsonyfa alá. Az utolsó percig hiányérzetem volt, hogy miért nem készült el a többi szereplő, de abban a pillanatban, amikor bebújtak a szúrós ágak alá, végigömlött rajtam a felismerés. Megismertem őket. A tüzes Oroszlán jegyben járó karcsú, ruganyos Holdat hosszú arany sörényével és az őt kísérő idős Szaturnuszt. Hanna horoszkópjában egymást kísérik az ég tetején.

Ugyan a szaturnikus öregasszony kezébe nem illő analógia a rózsaszín virág, de Hanna ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíthesse a fotózás alkalmából.

Az érzés karácsony óta kísér, azóta határozott tervekké formálódott, de róluk később, amikor eljön az ideje.

Hanna nap

volt tegnap, s ezúttal sikerült mindennel időben elkészülni, pedig igencsak az utolsó pillanatban láttam hozzá.

Az egész úúúgy volt, hogy múlt pénteken Ariadnenál jártam, s ha ő fonalat fest, akkor én nem tudok ellenállni.

Így aztán a nagylány névnapjára csipkesapkát és kicsi kendőt kapott.

Igazi kislánynak való színkombináció: barackvirág napsárgával. Finom átmenetek, lágy színek. A kendő egész biztosan elbírt volna bonyolultabb mintát is, de gyönyörködni akartam a fonalban, kevésbé áttört felületre vágytam.

A kendő mintájának kiválasztása majdnem több időt vett igénybe, mint maga a kötés: órákat töltöttem a ravelry-n, de nem akart összejönni: az egyik túl díszes, a másik túl nagy, a harmadik egyáltalán nem való kislánynak, a negyedik elkészítésére esély sincs 2-3 napon belül... nem sorolom tovább...

Végül ráakadtam erre az egyszerű, mutatós és haladós ingyenes mintára és nagy lendülettel vasárnap este nekiláttam életem első háromszögkendőjének. És igen, néha kell a tudatlanok bátorsága, amivel belevágunk dolgokba. Olyan misztikusnak tűnt mindig a háromszögkendő kezdése számomra, de most azt mondom, azért, mert korábban még nem csináltam.

Hétfő éjszaka azonban a kiskendő már készen is volt, s törhettem a fejem, milyen sapka készüljön hozzá, ha már ilyen jól állok az idővel: még egy egész kedd este a rendelkezésemre áll:)

Eszembe jutottak Ariadne korábbi csipkesapkái, ismét a szomszédban jártam hát, s kértem mintaötleteket, mert nem akartam az egész értékes napot az interneten tölteni. Tervezgetésre, kísérletezésre pedig végképp nem volt idő. Ahhoz túl későn láttam hozzá a készülődéshez.

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül: sem a kendőt, sem a csipkesapkát nem kellett bontani, szinte maguktól kötődtek-horgolódtak hihetetlen gyorsasággal, pedig egyiket sem készítettem még soha.

Sietős volt a dolgom a szerdai köszöntés miatt, így sem a motringról, sem a gombolyagról nincs fotóm. A fotózással félig-meddig egyébként is hadilábon állok, sok minden ezért nem kerül fel ezekre az oldalakra....

Szomorú

körülmények folytán kerül fel a blogra ez az öt évvel ezelőtti hímzésem. Keresztmamámnak készült annak idején születésnapjára, s most, hogy 2,5 évvel keresztmamám után keresztapám is elment, a kép visszakerült hozzám.

A kép a Keresztszemes Magazin egy nyári számában volt elérhető és Vadludak röpte címen ismert.
Emlékszem, amikor készítettem, milyen jó munka volt és nagyon szerettem, amikor elkészült.

Mostantól az étkezőnket díszíti.

A nagy hidegre való tekintettel

sálak is készültek a sapkák mellé. Ádámét még az Angyalok hozták, s igen nagy tetszést aratott. Olyannyira, hogy a családfő is megjegyezte, egy ilyet bizony ő is szívesen elfogadna.

Most már nem csak a sapkájuk, a sáljuk is apja-fiás.

A világsokék gyermeksál a Barkáéknál ősz végén kapható Zauberwiese sötétkék Felhővel (Berlin árnyalat) csíkozva, a felnőtt sál szintén Barkától Diplomata Platina árnyalat, ugyanazzal a Felhővel csíkozva. A fotók ugyanabban a fényviszonyban készültek, mégis a kékben sokkal sötétebbnek tűnik ugyanaz a fonal. Talán a bal felső képen, ahol épp összeérnek a csíkok a két sálon, látszik, hogy ugyanaz a fonal.

Mindkettőt körbehorgoltam, Ádámét a világoskék alapszínnel és rojtot raktam rá, a páromét (mivel a szürke már nem lett volna elég a körbehorgolásra, a sötétkékkel. A körbehorgolás a mindennapokban tulajdonképpen nem is látszik, talán csak a tartása lett szebb a sálaknak.

Ígéretet tettem

magamnak az ősszel, hogy többé nem hagyhatja el saját készítésű ajándék úgy a házat, hogy nem készül róla fotó. Mivel sok éven át főleg ajándékba készültek a kisebb-nagyobb szépségek, ezek lenyomatot csak az én szép emlékeim közt hagytak, s amikor sok év után egyszer listát készítettem, magam is meglepődtem, milyen sokan vannak és milyen sokfélék.

E fogadalom miatt készült csupán e gyors fotó az aprócska kötött cicáról, amelyet egy 3 éves kislány szülinapjára vittünk még decemberben. A gépünk - ahogy mostanában olyan sokszor - rakoncátlan volt, így jó kép egyáltalán nem készült. Ezt a két valamennyire vállalhatót azért sikerült megmentenem s a rend kedvéért ide is felkerültek.

Igazán ritkaság...

... hogy a családfőnek készül valami. Hát még a fő fejének:) Születésnapi ajándék lett és ezúttal nagyon beletaláltam. Hiánypótló darab és jó látni, hogy nap mint nap viseli.

A mintát még Barka Gabi valamelyik első inspirációs összeállításában találtam, könnyedén elérhető a ravelryn, hiszen vezeti a sapka kategória top-listáját. Nem csoda, egyszerű és nagyszerű, s hozzá mutatós darab. Így fotóról nézve kicsit lazának tűnik a fogyasztás mente, de a valóságban nem látszik ennyire.
Alapszín: Barka Diplomata / Platina
Csíkozás: Felhő / Berlin
Remekül illett egymáshoz a két fonal, a végeredmény pedig puha és ruganyos.

Tavaszi-szél-malom

Májusban készült, júniusban szépült, szeptemberben már le is fotóztuk:) Mondhatnám szélmalom harcot vívtam az idővel, ami egyre szaladt. Pedig megkötni a szélmalom-kardigánt barátnőm Rozi lányának szinte tényleg egy pillanat műve volt. Gyors, könnyű, látványos. És a Tavaszi szél fonal nagy szerelem lett. Nagyon tetszik a tapintása és a textúrája is.




Az egyetlen pici fejtörést az okozta, hogy a színváltás pont a nyaki részén van, ügyesen kellett eldolgozni a szálat, hogy ne legyen észrevehető. Ha mégegyszer kezdeném, a karlyukak kialakítását úgy osztanám el, hogy ez a kényes rész ne a legfeltűnőbb helyre essen...

Szülinapi zsúrra mentünk

Szűk volt az időnk, hiszen egy soron kívüli nagyilátogatásból péntek este 7-re értünk haza. Szombat délutánra egy kedves ikerpárhoz voltunk hivatalosak 5. szülinapra. Még egy komolyabb ajándékhoz is szűk volt az idő, nemhogy kettőre. A fiúcskát végül az egyszer már jól bevált Annás-gombákkal, a lánykát egy horgolás közben alakuló kosárkával és hozzávaló virágokkal leptük meg. Indulásra lettem kész velük, csak egy gyors telefonfotóra futotta...

Téli szivárvány

Eljött ez az idő is. A Nagylány zsúrra jár, meghívást kap, készül. Csak nézem, milyen nagylány, hogy elszaladt ez az öt év.
A születésnapi zsúrra természetesen ajándék is jár, ez bizony az anya dolga. A megelőző napokban többször meggondoltam magam, aztán mégis egy korábbi ötletemnél maradtam: zsákocskát horgoltam az ünnepeltnek, amibe apró kincseket raktunk Hannával.
A zsák 7 egymással harmonizáló színből készült: a szivárvány színeiben pompázik. A leírás alapja Annás zsákja, de persze minden sokkal kisebb/kevesebb rajta.
A fotó sajnos nem elég világos - vaku nélkül készült a reggeli fényben - így nem ragyognak igazán a színek, de még mindig ez lett a legjobb kép.