Gyapjúnap?! Lánynap!!!

Igazság szerint már több, mint egy hete készültem rá, hogy egy napot kettesben lehessek Hannával. De hogy erre épp a pilisszentlászlói Gyapjúnapon kerül sor, azt nem gondoltam.
(Bár azt sejtettem, hogy a család férfitagjai nem fognak lelkesedni a programért, legfeljebb az utánozhatatlan kemencés pizzáért!)
Reggel 10-kor már az iskolában voltunk "ketten-lányok" és kerestük az angyal-termet: legfontosabb tervünk az angyalkészítés volt, s gondoltuk utána még jöhet, ami belefér.
Fontos volt, hogy sikerrel járjunk, hiszen előző nap a baráti körben megszületett Vince baba, az egyik angyal neki készült. Íme:


Ez pedig Hanna apró kezei között született anyai segítséggel és a keresztségben a Tulipánangyal nevet kapta:


Az gyorsan kiderült, hogy nagyon sok lehetőség van és nagyon kevés az idő. Mivel saját orsóm még mindig nincs, a fonást ezúttal kihagytam. Azt gondolom, akkor lesz majd az igazi, ha mindig tudok itthon egy picit gyakorolni. Némi nézelődés után azt gondoltam, horgolok egy kicsit, mert az ugye sosem árt és kerekedett egy hajgumira való a nagylánynak:

Hanna eközben már rég a gyerekek számára kialakított termeket járta: festett, csigát nemezelt, agyagozott, játszóházban volt.
Ennyi élmény, öröm és egy gombás-paradicsomos kemencés pizza után úgy délután fél3 tájékán hazasétáltunk a hegytetőre. Azt gondoltam, jöhet a jól megérdemelt pihenés, de ezúttal tévedtem. Hannus annyira lelkes volt, elővetette velem a gyapjúsdobozt és alkotásba fogott. Készített egy kis golyót eredetileg a horgolt virág közepébe. Aztán fellelkesült, hogy ő virágot fog nemezelni, mert ő azt már látta egy néninél, hogyan kell...
Gondoltam, az indítás nem árt, egymásra segítettem neki a különböző rétegeket és az első mozdulatokat együtt végeztük. De ezen túl ez már az ő alkotása lett:


Amint az szépen látszik, a golyócska is ide vándorolt a végén.
Az igazi meglepetés azonban még csak akkor ért, amikor másnap reggel a korán kelő kislány azzal fogadott, hogy a maradék (értsd: lehullott) gyapjúból készített nekem egy kis virágot:



Igazából erre vagyok a legbüszkébb, mert ez saját kis találmánya és fantáziája. Nagy örömet okozott vele és arra gondoltam, nemezelőtűvel véglegesítem, hogy időtálló legyen.

Ha pedig ma ennyi virág sorra került, akkor jöjjön ide még egy pár. A decemberi kézimunkakörön készült még, de nem akartam korán feltenni, nehogy leendő tulajdonosa idő előtt meglássa. Mivel a találkozó azóta sem sikerült, most már nem várok tovább, idekerül a leltárba.