Majdnem lacy bactus

Régóta terveztem, de sokáig halogattam. Az, hogy rózsaszín lesz, nem volt kérdés. Pont ilyen finom árnyalatra vágytam, bár a fonal nagyon-nagyon szőrös, nehéz volt vele dolgozni, tévesztés esetén pedig lehetetlen volt visszabontani, mert a szőrszálak annyira gubancolódtak, hogy folyton csomósodott.
Mivel idegennyelvű leírást még sohasem próbáltam kibogozni, meg sem próbáltam. Mikor Ariadneval beszélgettünk a mintáról, emlékezetből az jött ki, hogy négysoronként következik a lyuksor és a szaporítás. Ahogy készült a sál, már látszott, hogy túl lyukacsos a neten látott kendőkhöz képest, de nekem annyira megtetszett, hogy ennyiben maradtam vele. Nem fejtettem vissza, nem módosítottam. Kicsit túl lyukacsos, kicsit más, de nagyon kellemes viselet és nagyon szeretem.

A képek mosás és blokkolás előtt készültek, a végeredmény még puhább és egyenletesebb.



A kendő olyan sikert aratott, hogy azóta készült az ünnepre egy egészen halványzöld változat is ebből, a 112-es árnyalatból.