a szoknya, de már az enyhébb téli napokon elkezdtem hordani az első kötött szoknyámat. Máig emlékszem, milyen furán néztem néhány éve, amikor a blogokon és közösségi kötős oldalakon kötött szoknyák kerültek terítékre. Egyrészt hatalmas munkának tűnt, másrészt költségesnek gondoltam, hiszen sok fonal kell hozzá, s valamiért azt is gondoltam, hogy amiben ennyi fonal van, az csak nehéz lehet.
Karácsony előtt bevásárlóközpontban járván fordult a kocka. Vidám és fiatalos kötött szoknyákat, miniszoknyákat láttam a kedvenc butikomban. És persze a karácsony után meginduló leárazáson már híre-hamva sem volt.
Mivel a január csendes, ráérősebb, betegség miatt házhoz kötött volt, bőven volt idő, hogy elkészítsem az első szoknyát, amire annyira vágytam.
A minta egyszerű, ám igen nagyszerű. A derékpánt körben készül, varrás nélkül, összekötéssel zárul lefelé, eleje-hátulja külön kötve, oldalt láthatatlan matrac-öltéssel varrva.
Ami pedig a korábbi előítéleteimet illeti: régen volt már ilyen haladós és látványosan gyorsan készülő projektem, 6 gombolyag drops Nepal van benne, ami a téli barkás leárazással alig több, mint 3.000 Ft anyagköltség, ami pedig a viseletét illeti: néha magamra kell nézni, tényleg rajtam van-e a szoknya, mert annyira könnyű, mintha nélküle járkálnék a világban.
A gyerekeim számára talán természetes, hogy anya köt, ami elkészül az pont jó, kellemes és még szép is, de saját magamat kényeztetni egy számomra szokatlan darabbal, ami pont olyan, pont akkora, pont jó, bontás, bosszankodás és tépelődés nélkül, hát az igazi jutalomjáték és újfajta örömérzés!
