Bújócska!

Megkerült az orsón font gombolyag. Jól eltettem, napokig készültem a fotózásra, ami két kicsi gyerkőc mellett csak nem akart sikerülni.
Volt ma egy nyugodt órám, készítettem az elmúlt napok kapcsán szép fotókat. És tessék. A gombolyag megint elbújt!
Azt már nem mondom, hogy eltűnt, de hogy nem látom sehol, az szentigaz...
Ha egyszer összetalálkozom vele, azonnal megörökítem:)

Fontam én is! De tényleg!

Az úgy volt hogy...
Volt egy fonókör Pilisszentlászlón. És mentem. Se rokkám, se orsóm, csak kíváncsiságom. Kézenfogva jött velem az ötéves Hanna talpig izgalomban. Anyuciiii, te is fonni fogsz? Igazán? Mikor? és Milyen lesz a fonalunk? És azt tényleg hazavisszük?
Záporoztak a kérdések.
Meg kell mondanom, rokkák reneszánsza ide vagy oda, azért nekem a kézi orsó volt az igazi révület. Néztem Anettet, ahogy a bemutatkozások alatt pörgette az orsóját, pókhálóvékony csipkefonal sodródott ki az ujjai közül, alig akartam hinni a szememnek, pedig hallottam már, milyen ügyes.
Megpróbáltam a rokkát is, szép is, jó is, egyszer biztosan szeretnék. Na de egy gyönyörű röppenő orsó, az volna az igazi...
És csodák csodája, délután közepére a gyakorlatlan ujjaim közül kisodródott egy gyerekmaroknyi fehér-sárga gombolyag.
Egyenetlen persze, meg helyenként túlsodrott, de hát az első méterek csak megvannak.
Hanna büszke volt, ragyogott a szeme, hozta haza a kincset. (Kerestük is hárman fél órán át, amikor nem találta, zokogott, s közben ott lapult a kicsiny zsebében.)
Napokig azzal aludt, szorongatta álmában, úgy örült neki.
Ez a bejegyzés azért is késett ilyen sokáig, mert nem akart megválni tőle a fotózás kedvéért sem.
A napokban kezembe akadt a kispárnája alól, eltettem a dolgaimhoz, hogy alkalom adtán készítsek egy képet róla. De lába kelt. Keresem bizonyítékát annak, hogy igenis én is fontam! Tényleg!

Zsák - szütyő helyett

Úgy kezdődött, hogy egy ideje szerettem volna egy kis összeköthető szájú bugyrot Hannusnak - kincsgyűjtéshez. Még augusztusban bukkantam rá egy nagyon intenzív, szép, mályva színű gombolyagra. Rico Essentials cotton. Nagyon illik Hannához, szép, puha a fonal és a tervhez pont megfelelő vastagságú. Tenyéren elférő bugyrot szerettem volna, valahol a közepén áttört vagy csipke mintával.
Ehhez képest a kísérletből valami egészen más lett. Addig tettem hozzá még egy meg még egy kört az alaphoz, nehogy túl kicsi legyen, hogy végül sokkal nagyobb lett. És ahogy nőtt, túlságosan intenzív volt a szín magában, hát lágyítottam rajta a kedvenc rózsaszínemmel (Catania fine dupla szállal) - így csíkos lett, minta pedig kihagyva. De az eredmény így is sikert aratott. Csipkés bugyrot majd legközelebb:)

A zsák végig rövidpálcákból áll, Annás zsákjának leírása volt az alap. A fonal- és tűvastagságbeli különbségek miatt az alapnál minden harmadik szemnél szaporítottam, illetve nem csigavonalban haladtam, hanem minden kört lezártam és egy láncszemmel magasítottam.

A zárósor: minden harmadik rövidpálcába ötször öltöttem - rövidpálca - egyráhajtásos félpálca - egyráhajtásos pálca - egyráhajtásos félpálca - rövidpálca

Sapka - szabad szellemben

Annyi sok kedves sapkát láttam a Horgo-Blogon, hogy nem tudtam tovább ellenállni. Még sosem horgoltam sapkát, viszont volt egy régóta őrizgetett szép fiús fonalam, amit nagyon szerettem volna már elhasználni valami szépségre. Íme az eredmény:

Vidám lett, akárcsak Ádám a fotózáskor. Kicsit sem zavarta, hogy ferdén áll a fején az egyébként szimmetrikus darab! A csíkok különösen kedvemre valók benne, a szaporítás és az egyenes sorok részén az egyik irányba, az utolsó néhány sorban, míg fogyasztottam, visszafelé tekerednek.


Eredetileg szerettem volna fület is rá, hogy jobban védje, de ahogy készült a sapka, beláttam, hogy nem illene rá.

Kényszerszünet után

Csaknem négy hétig tartott, mire többszöri visszaesés után tényleg meggyógyultam. Ilyen makacs köhögés-fulladás-gyengeség vírussal még nem találkoztam. Egyáltalán - ilyen sokáig még soha nem betegeskedtem. Amikor még nagyon bent voltam a sűrűjében, onnan tudtam, hogy igazán nagy a baj, hogy ránéztem az összes megkezdett kézimunkámra, majd kedvetlenül bebújtam az ágyba. Hozzá sem nyúltam hetekig egyikhez sem.
Most viszont rohamosan pótolok mindent. Elsőként a kislányom kendőjének mintáját, amit már nagyon-nagyon rég megígértem.
Kicsit izgulok miatta, mert még sohasem rajzoltam így mintát, de csak a szokásos és közismert jelöléseket használtam.
Ha szükséges, szívesen elkészítem az első lépéseket fotózva!