Ígéretet tettem

magamnak az ősszel, hogy többé nem hagyhatja el saját készítésű ajándék úgy a házat, hogy nem készül róla fotó. Mivel sok éven át főleg ajándékba készültek a kisebb-nagyobb szépségek, ezek lenyomatot csak az én szép emlékeim közt hagytak, s amikor sok év után egyszer listát készítettem, magam is meglepődtem, milyen sokan vannak és milyen sokfélék.

E fogadalom miatt készült csupán e gyors fotó az aprócska kötött cicáról, amelyet egy 3 éves kislány szülinapjára vittünk még decemberben. A gépünk - ahogy mostanában olyan sokszor - rakoncátlan volt, így jó kép egyáltalán nem készült. Ezt a két valamennyire vállalhatót azért sikerült megmentenem s a rend kedvéért ide is felkerültek.

Még ki sem hűltek a kötőtűk,

olyan friss ez a pár zokni, amely mától Hanna lábát melegíti. Váratlanul lett szükség rá, amikor a korábbinak a sarka megadta magát az intenzív használatnak.

Kifejezetten zoknifonalat szerettem volna, hogy kicsit tartósabb legyen, igaz az előzőnek is ez volt a második tele. A fonal Adriafil, 4-es zoknikötőtűvel kötve. Még sosem dolgoztam vele,kíváncsian várom, hogy válik be a mindennapokban.

Dolgozni nagyon kellemes volt vele és tetszenek a finom színei.

Apja fia...

avagy még egy darab a családi sapkák sorában. A látszat csal, nem ismételtem magam: míg a két bejegyzéssel korábbi felnőtt sapka a szélén kezdődik, Ádám sapkáját középen kezdtem, szemmérték alapján készítettem és kicsit játszottam a világos csíkok szélességével.

Ezek a kisebb-nagyobb különbségek szerencsére egyáltalá nem befolyásolták kis gazdája örömét, aki büszkén nyugtázta: "olyan mint apáé!"

A fotózással továbbra is gondban vagyok, úgy érzem, Ádám sapkájával sem sikerült megbírkóznom, nehezen sikerült jó képet készítenem a folyton izgő-mozgó gyermekről. Ezek a képek hetek óta várták már, hogy felkerüljenek, de eddig dédelgettem magamban a gondolatot, hátha nekiállok újabb képek készítésének. Egész sor holmi várja, hogy dokumentáljam őket így az ünnepek után...

Régesrég

 ...még ősz derekán készült a nagyimintás bambusz sál Annás leírása alapján. A fonal a leírásban megadott Barka Mandarin, eltérés csak a színárnyalatban van.

A bambusz szokatlan csúszóssága első pillanatra szokatlan volt, de a fonal olyan pihe-puha a minta pedig olyan haladós, hogy alig két délután alatt készült el belőle a meglehetősen hosszú sálam majdnem négy gombolyag fonalból.

Sok fejtörést okozott a fotózás, mert ritka pillanatokon jutottam csak a géphez, s a fényviszonyok messze nem voltak kedvezőek. A fenti kép eredetileg szépnek tűnt, ahogy egymásra hajtogattam a mintát, de így utólag mégis úgy látom, nem adja ki igazán a sál lágy esését...

Ahogy az első sorból is kiderült, ez még jócskán ősz derekán készült és a karácsonyi ünnepekkel igen szorgos-dolgos hónapokat tudhatok magam mögött. A kérdés csupán az, mikor lesz együtt a fényképezőgép, a termék és az idő a dokumentálásra...

Igazán ritkaság...

... hogy a családfőnek készül valami. Hát még a fő fejének:) Születésnapi ajándék lett és ezúttal nagyon beletaláltam. Hiánypótló darab és jó látni, hogy nap mint nap viseli.

A mintát még Barka Gabi valamelyik első inspirációs összeállításában találtam, könnyedén elérhető a ravelryn, hiszen vezeti a sapka kategória top-listáját. Nem csoda, egyszerű és nagyszerű, s hozzá mutatós darab. Így fotóról nézve kicsit lazának tűnik a fogyasztás mente, de a valóságban nem látszik ennyire.
Alapszín: Barka Diplomata / Platina
Csíkozás: Felhő / Berlin
Remekül illett egymáshoz a két fonal, a végeredmény pedig puha és ruganyos.