Új év, új élet...

Kellett is az új év, mert a tavalyi olyannyira megtelt feladatokkal, hogy nemcsak a blogra, a kézimunkázásra is alig jutott idő. Ami mégis elkészült, az fotó nélkül azonnal ki is került a kezemből, hiszen minden az utolsó pillanatra lett kész, ráadásul a tavalyi év során a jól bevált fényképezőgépünk is feladta a szolgálatot. Ami mégis megörökíthető volt, vagy most még dokumentálható, azokat hozom majd sorra mutatni.
Az alábbi tündér 6. születésnapra készült. Ebben az összeállításban (valódi babafej, de felakasztható tündér) mindeddig az első és egyetlen, így különösen izgultam, hogy szépre sikeredjen. A fénykép a telefonommal készült, sajnos nem sokat mutat.

Hold Szaturnusz

Játéknak indult, legfőképp ajándéknak. Egész csapatnyit terveztem belőlük, de mert mindig sokat tervezek, s az idő, az a szigorú Szaturnusz mindig határt szab, Szenteste csak ketten kerültek a karácsonyfa alá. Az utolsó percig hiányérzetem volt, hogy miért nem készült el a többi szereplő, de abban a pillanatban, amikor bebújtak a szúrós ágak alá, végigömlött rajtam a felismerés. Megismertem őket. A tüzes Oroszlán jegyben járó karcsú, ruganyos Holdat hosszú arany sörényével és az őt kísérő idős Szaturnuszt. Hanna horoszkópjában egymást kísérik az ég tetején.

Ugyan a szaturnikus öregasszony kezébe nem illő analógia a rózsaszín virág, de Hanna ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíthesse a fotózás alkalmából.

Az érzés karácsony óta kísér, azóta határozott tervekké formálódott, de róluk később, amikor eljön az ideje.

Huhúúúhu

Évekkel ezelőtt kezdődött. Amikor Hanna kívánságára hozzánk költözött keresztszüleimtől egy kerámia bagoly. A szépségen lévő monogramból nem sikerült kiderítenem, ki készítette, de az bizonyos, hogy már az ötvenes években megvolt. Innentől kezdve egyenes út vezetett az otthonunkban a különböző baglyok sokasodásához. 

Ezúttal fonalból egy csapatnyi. Ádámnak. Csakúgy. 

Mert én is nagyon megszerettem őket. 

A minta a ravelry-ről van, Kate Davies pulcsija egyszerű és nagyszerű, kezdő pulcsikötők (mint én) számára igazi élmény, pedig eltérő fonal- és tűvastagsággal, átszámolással dolgoztam.

És az eredmény igazán nagyon szeretnivaló!

A nyaka az egyetlen, amit egyszer visszafejtettem: túlságosan szélesnek tűnt az arányos fogyasztás mellett, ezért nekiugrottam mégegyszer. Még így is kicsit széles, de az ujján a passzé is visszahajtós és a teste hosszában is van úgy + 3-4 cm. Nem nehéz kitalálni, miért is - szeretném, ha sokáig tudná hordani....

Fonal: Barka - Tavaszi szél, Lapis lazuli

Tű: bambusz körkötőtű 4,5 és 4,0 mm

Bagolyszemek: féldrágakövek/ásványok  Ariadne sok kincset rejtő kamrájából

Hanna nap

volt tegnap, s ezúttal sikerült mindennel időben elkészülni, pedig igencsak az utolsó pillanatban láttam hozzá.

Az egész úúúgy volt, hogy múlt pénteken Ariadnenál jártam, s ha ő fonalat fest, akkor én nem tudok ellenállni.

Így aztán a nagylány névnapjára csipkesapkát és kicsi kendőt kapott.

Igazi kislánynak való színkombináció: barackvirág napsárgával. Finom átmenetek, lágy színek. A kendő egész biztosan elbírt volna bonyolultabb mintát is, de gyönyörködni akartam a fonalban, kevésbé áttört felületre vágytam.

A kendő mintájának kiválasztása majdnem több időt vett igénybe, mint maga a kötés: órákat töltöttem a ravelry-n, de nem akart összejönni: az egyik túl díszes, a másik túl nagy, a harmadik egyáltalán nem való kislánynak, a negyedik elkészítésére esély sincs 2-3 napon belül... nem sorolom tovább...

Végül ráakadtam erre az egyszerű, mutatós és haladós ingyenes mintára és nagy lendülettel vasárnap este nekiláttam életem első háromszögkendőjének. És igen, néha kell a tudatlanok bátorsága, amivel belevágunk dolgokba. Olyan misztikusnak tűnt mindig a háromszögkendő kezdése számomra, de most azt mondom, azért, mert korábban még nem csináltam.

Hétfő éjszaka azonban a kiskendő már készen is volt, s törhettem a fejem, milyen sapka készüljön hozzá, ha már ilyen jól állok az idővel: még egy egész kedd este a rendelkezésemre áll:)

Eszembe jutottak Ariadne korábbi csipkesapkái, ismét a szomszédban jártam hát, s kértem mintaötleteket, mert nem akartam az egész értékes napot az interneten tölteni. Tervezgetésre, kísérletezésre pedig végképp nem volt idő. Ahhoz túl későn láttam hozzá a készülődéshez.

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül: sem a kendőt, sem a csipkesapkát nem kellett bontani, szinte maguktól kötődtek-horgolódtak hihetetlen gyorsasággal, pedig egyiket sem készítettem még soha.

Sietős volt a dolgom a szerdai köszöntés miatt, így sem a motringról, sem a gombolyagról nincs fotóm. A fotózással félig-meddig egyébként is hadilábon állok, sok minden ezért nem kerül fel ezekre az oldalakra....

Szomorú

körülmények folytán kerül fel a blogra ez az öt évvel ezelőtti hímzésem. Keresztmamámnak készült annak idején születésnapjára, s most, hogy 2,5 évvel keresztmamám után keresztapám is elment, a kép visszakerült hozzám.

A kép a Keresztszemes Magazin egy nyári számában volt elérhető és Vadludak röpte címen ismert.
Emlékszem, amikor készítettem, milyen jó munka volt és nagyon szerettem, amikor elkészült.

Mostantól az étkezőnket díszíti.