Azt a bizonyos

Vénusz stólát, amin annyian tanulták a csipkekötést Barkáéktól, végre megkötöttem.
Na nem most, amikor hideg van, tiszta dér az udvar, fagyottak a levelek és ideje van stólát, sálat kötni.
Tavasszal kezdtem, félretettem, jóidőre "ott felejtettem", majd nyáron a restanciákat felszámolva újra kézbe vettem.

A legforróbb júliusi napokon, amikor mindenki nyakig vízben hűsölt, a Balaton partján kötöttem a második felét, no meg útközben hazafelé.

Emlékezetes maradt az út, a gyerekek egy szál lengében, az autó légkondija rendetlenkedett, mindenkinek vizes ruha, frissítő a kezében.
Csendesen előhúztam a gombolyagomat a táskámból. A párom döbbent tekintetére és kérdésére makacs igenléssel feleltem. Igen, kötök. Igen, sálat. Igen, gyapjú és nagyon meleg:D

A fonal 100% gyapjú, ukrán eredetű, Ariadnétól kaptam néhány éve, kifejezettem ehhez a stólához.

Őszanyó még itt van az évszakasztalon

de kint az udvaron már esik a hó.
Hétvégén advent jön, gondoltam mielőtt aludni tér, még lefotózom és megmutatom nektek.

 Őszanyó őrizte a mogyorókat, színes leveleket, madártollakat és mindazokat az őszi kincseket, amiket a gyerekek a ház körül és az erdőben gyűjtöttek.

Bár kint már hideg van, az anyó szoknyáján zöldek még a levelek:

Kendője nagyimintával készült, s elöl egy apró jáspis fogja össze:

Nehéz téli álomra fektetnem őt, hiszen az ősz számomra mindig az év egyik legszebb időszaka és idén különösen szép, meleg és napsütéses volt.

A háttérben az írólapnál alig nagyobb akvarell őszi hangulatkép - míg kint sötétedik, belül őrizzük a nap melegét és a fényt.

A hideg reggelekért, fagyért és szürkeségért majd már csak az advent fénye és a ropogós hófehér csillogás kárpótol.

Budapesttől Linzig

öt órányi az autóút. Ennél két órával hosszabb volt számunkra a kitérők és megállók miatt. Ezek szerint pont 7 óra alatt készült el Ádám új sapkája, amit szó szerint a szükség szült: titokzatos módon mindkét sapkája eltűnt a nyáron(?!). Még nem adtam fel a reményt, hogy egy titkos dobozból vagy szekrény mélyéről egyszer csak előkerülnek, de addig is kellett a szeptember közepi igencsak hűvös napokra valami, ami puha, meleg és persze zöld.

Kissé laza lett, de az évek során még biztosan belenő a most még csak 4,5 éves.
A fonalat Ariadne régi készleteiből vásároltam, annyit tudok csak hogy gyapjú. 5-ös zoknikötővel kötöttem ravelrys minta alapján.

Játékot vagy babaruhát készíteni

sokszorosan hálás feladat. Méretből adódóan gyors sikerélmény, a gyerek boldog, az anyuka meg büszke:)
Amikor ilyen gyors sikerre vágyom, mindig előhúzok valamit a ládámból a gyerekeknek. A ravelry-n mászkálva találtam ezt a finom darabot, amit gondolom leginkább magamnak szerettem volna, de nem volt nehéz fellelkesíteni a lánykát sem:D

 Barka Cinege rózsaszín és fehér szálát fogtam össze, hogy ne legyen túl vékonyka vagy nyúlós, de azért könnyed maradjon. A Cinege nagy kedvencem volt, amíg lehetett kapni, s akár pazarlás is lehetne a játékra való hasznosítása, mégis jó választás volt. A képek természetesen nem színhűek, még mindig telefonról ....

Tanulságos viszont, hogy - nyári projekt lévén - anyáéknál az udvaron blokkoltam, s hagytam kint 2 órát száradni. Mikor kimentem érte, döbbenten vettem tudomásul, hogy a gyönyörű fehér szál a színén megsárgult (gyakorlatilag megégett a napon), amit soha nem gondoltam volna, főleg nem 2 óra alatt. Ez utóbbit azért is teszem közzé, mert nem a fonal minőségét, hanem a sugárzás fokát okolom - nem lehet eléggé vigyázni a nyári hónapokban...

Volt egyszer,

hol nem volt egy naaagy csomag lila DROPS Nepal. A szoknya, ami belőle készült, azóta is a ruhatáram egyik kedvenc darabja. Jó volt kötni, fantasztikusan kellemes viselni és jóval kevesebb fonal kellett hozzá, mint amit beszereztem.

Így aztán egyre nagyobb türelmetlenséggel nézegettem a megmaradt négy gombolyagot. Az összeset belekötni egy hatalmas sálba mégsem akartam, de nagyon vágytam valami kiegészítőre a szoknyához. A választék a ravelryn óriási, szinte zavarbaejtő, de viszonylag gyorsan elköteleztem magam Snorka Glücksburg sálja mellett.

Egyszerű, gyors minta, illik a szoknyához, no meg hozzám is.
A megmaradt 4 gombolyagból majdnem 3 került a sálba, így nyitva maradt a kérdés, mi lesz az utolsóval. Most azt gondolom, szerzek még egy gombócot és jöhet a kesztyű a kollekcióba:)

S ha már a nem-dokumentált kedvenceket emlegettem, a sállal viselt felső tavaly télen készült. Hosszú munka volt, mert Barka Cinegéből 3-as tűvel L-es méretű felsőt kötni időigényesnek bizonyult a két gyerkőc és munka mellett. A Camden felső hosszú ujja még azóta is várat magára. Sokáig azt gondoltam, hogy visszabontom ezt a felsőt, mert nem elég testre simuló a váll - és mell része, de végül nem volt szívem hozzá. Az eredeti minta vastagabb fonalra íródott, az átszámítás a felső nagy részénél sikerült, de a végén azt gondolom túlságosan siettem... Így kerülte el a fotózást és boldog blog-mutogatást, holott rendkívül jó darabnak bizonyult és sokat viselem.